1. A könyv összefoglalása, felépítése

Gazdasági viselkedésnek tekinthető az emberek minden olyan döntése és cselekedete, amelyek különböző szükségleteik kielégítése céljából különböző erőforrások felhasználására vonatkoznak. A viselkedési közgazdaságtan célja, hogy más tudományterületek, leginkább a pszichológia eredményeinek és módszertanának bevonásával gazdagítsa arra vonatkozó ismereteinket, hogyan döntünk gazdasági kérdésekben, milyen kognitív és érzelmi folyamatok vezetnek bizonyos gazdasági döntésekhez.

 

 

A 20. század dereka táján egyre több gazdasági döntéshozatalt vizsgáló szakember kezdte figyelembe venni a pszichológusoknak és más viselkedéskutatóknak azon tudományos eredményeit, amelyek azt mutatták, hogy az emberek a hagyományos közgazdaságtani feltételezésekkel ellentétben nem viselkednek olyan racionális szereplőkként, akik helyesen és teljességében képezik le magukban a világot, és következetesen a várható hasznukat maximalizáló gazdasági döntéseket hoznak, azaz a számukra legjobb alternatívákat választják. Elsősorban a kognitív pszichológia új eredményei és módszertani fejlődése késztetett arra egyre több közgazdászt, hogy megkérdőjelezze a gazdasági emberkép általános alkalmazhatóságát.

 

 

A későbbi kutatási hullám képviselői, köztük például Richard Thaler (2015), a pénzügyi döntésekre és a pénzpiaci mozgásokra, valamint a fogyasztási és megtakarítási viselkedésre koncentráltak (pl. David Laibson, 1998). Egyre több elmélet született arra vonatkozóan is, hogyan döntünk bizonytalan helyzetekben, amikor a döntések kimenetei, azok hasznossága vagy bekövetkezési valószínűsége nem becsülhető elfogadható szinten. Herbert Simon (1956) és Gert Gigerenzer (2016) munkái rávilágítanak arra, hogy a heurisztikák a bizonytalansággal járó helyzetek természetes velejárói lehetnek pozitív hozadékokkal.

 

A viselkedési közgazdaságtani kutatásokat alapvetően jellemzi tehát annak a gondolatnak az elfogadása, hogy a gazdasági döntések komplex belső folyamatok és környezeti interakciók közös eredményei. A viselkedési közgazdaságtan interdiszciplináris megközelítésével a gazdasági gondolkodásban egy olyan ember kap szerepet, akinek vannak érzelmei, kognitív korlátai, türelmetlen, szelektív a figyelme, lehet éppen adakozó kedvében, vagy alkalmazkodhat bizonyos társadalmi normákhoz. A negyedik fejezet bővebben fejti ki, hogyan jutnak szerephez a pszichológiai és pszichoszociális tényezők a gazdasági döntéshozatal során, az ötödik fejezet pedig azt taglalja, milyen eredményekkel járhatnak ezek a folyamatok. Az ötödik fejezet számos konkrét kísérleti eredmény és példa útján mutatja be a feltárt döntési anomáliákat, a döntésekre gyakorolt személyes és környezeti hatásokat.

 

 

A viselkedési közgazdaságtan népszerűbbé válásával folyamatosan gyűltek a gazdasági viselkedést befolyásoló belső és külső tényezőkre vonatkozó empirikus eredmények. A viselkedési közgazdaságtan az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hatást gyakorolt a közpolitikai döntéshozatalra és beavatkozásokra is. A viselkedési közgazdászok az emberi viselkedésről szerzett tudást olyan közpolitikai beavatkozások tervezésére kezdték használni, melyek célja, hogy az embereket a jóllétüket növelő gazdasági döntések meghozatalára ösztönözzék. A viselkedési közgazdaságtan eredményeinek közpolitikai alkalmazását tulajdonképpen azzal indokolják, hogy ezek a beavatkozások olyan döntések meghozatalának irányába terelik az embereket, melyeket akkor hoznának, ha jól informált, racionális döntéshozók lennének. A kutatók ezért a viselkedési közgazdaságtan eredményein alapuló olyan információs architektúrákat hoztak létre, melyek e reményeknek megfelelően mozdítják el az emberek döntéseit, miközben a szabad választás lehetősége nyitott maradt számukra (Thaler és Sunstein, 2008). Ezeket az információs architektúrákat Thaler és Sunstein (2008) nudge-nak nevezték el.

 

 

Az elmúlt évtizedekben egyre bővülő bizonyítéktárral szolgáltak a viselkedési közgazdászok arra vonatkozóan, hogy mikor, hogyan és milyen körülmények között lehet a viselkedési közgazdaságtan ismereteit hatékonyan alkalmazni a közpolitika területén. Bár különböző területeken és kontextusokban támasztják alá szilárd bizonyítékok, hogy a viselkedési közgazdaságtan eredményeire épülő beavatkozási stratégiák természetes környezetben is hatással lehetnek az emberek gazdasági döntéseire, a laboratóriumok falain kívül a beavatkozások hatása sokszor gyenge vagy nem tartós, a kis mintákon végzett kutatások eredményei pedig nem mindig megismételhetőek. Ezen túl, ahogy nőtt a viselkedési közgazdaságtan népszerűsége, úgy a gyakorlati alkalmazásával szemben felmerülő aggályok is elkezdtek szaporodni. Etikai aggályok merültek fel például azzal kapcsolatban, hogy gyakorlatilag nem transzparens befolyásolási folyamatokat indítanak el a nudge-ok, a nudge-ok nem is feltétlenül hasznosak mindenki számára, és akár a saját hasznuk érdekében is alkalmazhatják azokat a gazdasági szereplők. A hatodik fejezet a viselkedési közgazdaságtani eredmények közpolitikai alkalmazásának lehetőségeiből, eddigi eredményeiből és a vonatkozó kritikai észrevételekből ad ízelítőt. A fejezet és egyben a könyv is a viselkedési közgazdaságtan előtt álló kihívásokkal és a tudományterület lehetséges fejlődési útjaival zárul.