Volpp és szerzőtársai (2008) egy kutatásukba 30 és 40 közötti testtömegindexű felnőtteket vontak be. A 16 héten át tartó kísérleti program célja a résztvevők heti 0,45 kilogrammos testsúlycsökkenése volt. A résztvevőket véletlenszerűen sorolták be a kontrollcsoportba, a lottóösztönzött csoportba vagy a letéti szerződéses csoportba. A kontrollcsoport tagjai csupán a szokásos tanácsokat kapták a program elején és havonta mérték a testsúlyukat. A mási két csoport tagjai mindennap ellenőrizték a testsúlyukat, és jelentették azt a klinikának. A lottóösztönzött csoport tagjai minden olyan napon, amikor elérték a súlycsökkenési céljaikat, részt vettek egy lottósorsoláson. A letéti szerződéses csoport tagjai a saját pénzüket helyezték letétbe, és vállalták, hogy csak akkor kapják azt vissza egy a klinika általi hozzájárulással megtoldva, ha teljesítik a kitűzött súlycsökkenési céljaikat. A lottóösztönzött és a letéti szerződéses csoport tagjai jelentősen nagyobb mértékű fogyást értek el, mint a kontrollcsoport tagjai. A letéti szerződéses csoport tagjai különösen jól teljesítettek; átlagosan több mint kétszer annyit fogytak, mint a kontrollcsoport tagjai. A vizsgálat végén a két ösztönzött csoport tagjainak mintegy fele elérte a kitűzött súlycsökkenési célokat, míg a kontrollcsoportnak csupán mintegy 10 százaléka teljesítette azokat. A kutatás azonban azt is megállapította, hogy az alkalmazott ösztönzők előnyei a vizsgálati időszakra koncentrálódtak. A kísérletet követő időszakban a csoportok közötti testsúlykülönbség kiegyenlítődött.

A stickk.com egy olyan online platform, amely elköteleződési szerződéseket kínál a felhasználóknak, hogy segítsen nekik bizonyos céljaikat (például rendszeres testmozgás, súlycsökkenés, dohányzásról való leszokás) megvalósítani. Bhattacharya és szerzőtársai (2015) a stickk.com felhasználók adatainak segítségével vizsgálták, hogy az önkéntes szerződéses elköteleződés a testedzésre befolyásolja-e, hogy ténylegesen mennyi testmozgást végeznek az emberek. Az elköteleződési szerződések kulcsfontosságú elemei a szerződés hossza (hány hétre vállalja valaki a mozgást) és a testmozgás gyakorisága (hányszor edz valaki hetente) voltak. A kísérlet során a kutatók a felhasználókat véletlenszerűen egy 8, 12 vagy 20 hetes alapértelmezett szerződéshosszhoz rendelték. A résztvevők ezt az alapértelmezett időtartamot egy egyszerű kattintással módosíthatták, mielőtt véglegesítették a szerződésüket. A felhasználók maguk választották meg, hányszor szeretnének hetente edzeni, megadhatták a pénzügyi büntetés mértékét minden olyan hétre, amikor nem teljesítették az edzési célokat (ez lehetett nulla vagy bármilyen pozitív összeg), és kijelölhettek egy ellenőrt, aki igazolta, hogy valóban teljesítették az adott heti edzéstervet (vagy önbevalással igazolták az edzéseiket). Az eredmények szerint a hosszabb javasolt elköteleződés megnövelte a ténylegesen megkötött szerződések időtartamát, anélkül hogy csökkentette volna a szerződés aláírásának a valószínűségét, vagy befolyásolta volna a többi szerződésjellemző megválasztását (pl. edzések gyakorisága). Azok, akik 8 hetes elköteleződési javaslatot kaptak, átlagosan 12,5 hétre kötöttek szerződést, a 12 hetes javaslatot kapók 14 hétre, míg a 20 hetes javaslatot kapók 18,8 hétre vállalták az edzési programot. A hosszabb elköteleződési javaslat nemcsak a vállalt időtartamot növelte, hanem a ténylegesen edzéssel töltött hetek számát is pozitívan befolyásolta. A 8 hetes nudge esetén átlagosan 3,2, a 12 hetesnél 3,4, a 20 hetesnél pedig 4,3 hétnyi tényleges edzés valósult meg (25. ábra).

A kísértéstársítás (temptation bundling) technikája, amikor egy kívánatos cselekvést, egy azonnali jutalmat kapcsolunk egy jelenben kevésbé kívánatos ámde hosszú távon előnyös cselekvés mellé, szintén segíthet legyőzni a jelenorientáltságot és erősítheti az önszabályozási folyamatokat. Milkman és szerzőtársai (2014) egy terepkísérlet során azt tesztelték, hogy egy élvezetes hangoskönyv kizárólagos edzőtermi elérhetősége növeli-e az edzésre fordított időt. A résztvevőket három csoportra osztották: egy csoport csak az edzőteremben hallgathatta a hangoskönyveket („korlátozott” csoport), egy másik csoportot arra biztattak, hogy önként korlátozza a hangoskönyv hallgatását az edzőtermi látogatásaira („önkéntesen korlátozott” csoport), míg a kontrollcsoport semmilyen korlátozással nem szembesült a hangoskönyv hallgatásával kapcsolatban. A vizsgálat elején mind a „korlátozott”, mind az „önkéntesen korlátozott” csoport tagjai többet látogatták az edzőtermet a kontrollcsoport tagjainál. Az első hetekben a „korlátozott” csoport 51 százalékkal, az „önkéntesen korlátozott” csoport 29 százalékkal járt gyakrabban edzeni, mint a kontrollcsoport. Az idő előrehaladtával a kapcsolt kísértés hatása ugyan fokozatosan csökkent, a kísérlet befejezése után a résztvevők 61 százaléka jelezte, hogy pénzt is áldozna arra, hogy csak az edzőteremben férhessen hozzá a kísértést jelentő hangoskönyvekhez. Úgy tűnik tehát, hogy az emberek tudatosan keresik azokat a stratégiákat és beavatkozásokat, amelyek elősegítik az önuralom fenntartását, és így hozzájárulnak a hasznosságok inkonzisztens időbeli diszkontálásából eredő problémák mérsékléséhez.

Összességében az empirikus eredmények arra utalnak, hogy a megfelelően megtervezett viselkedésbefolyásolási eszközök hatékonyan képesek erősíteni az önfegyelmet és támogatni a kívánatos viselkedésminták kialakítását. A hosszú távú hatások fenntarthatóságának vizsgálatához ugyanakkor további kutatások szükségesek, különös tekintettel a megszokás, a motiváció, a kontextuális tényezők és a siker összefüggéseinek feltárására.