A Lehetőségek felé költözés (Moving to Opportunity) program az USA egyik legjelentősebb társadalompolitikai kísérlete volt, amelyet az 1990-es évek közepén indított a Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium. A program célja az volt, hogy feltárja, miként befolyásolja a szegény városrészekből való elköltözés a hátrányos helyzetű családok életminőségét. Az eredmények szerint a fiatalon elköltöző gyerekek felnőttként magasabb jövedelmet értek el, nagyobb valószínűséggel végeztek főiskolát, és kisebb eséllyel szegényedtek el. Annak ellenére, hogy a jobb környékre költözés pozitív hatásai széles körben ismertek, sok hasonló program nem működik megfelelő hatékonysággal. Bergman és szerzőtársai (2024) ezért azt vizsgálták, hogy a lehetőségekkel nem élő családok önként választják-e az életlehetőségeik szempontjából kevésbé előnyös környékeket (pl. a családtagjaik közelsége miatt nem költöznek el), vagy valamilyen külső akadály áll a viselkedési választásaik hátterében. A vizsgálatban részt vevő családok egy csoportjának olyan személyre szabott segítséget nyújtottak, mint például a célzott információnyújtás a jobb környékek jellemzőiről, pénzügyi és érzelmi támogatás, segítség a lakáskeresésben, kapcsolatfelvétel a bérbeadókkal. A teljes támogatási csomag 15 százalékról 53 százalékra növelte a jobb környékre költöző családok arányát. A magas intenzitású, személyre szabott támogatás lényegesen nagyobb hatékonyságot mutatott, mint az egyszerű információs vagy pénzügyi ösztönzés. Az eredmények azt jelzik, hogy a kapacitáskorlátok és a tranzakciós terhek csökkentése, valamint az egyszerű és közvetlen hozzáférés biztosítása a lehetőségekhez jelentősen mérsékelheti a jövedelmi alapon kialakuló lakóhelyi szegregációt. Az elköltözött családok többsége tartósan is az új környéken maradt, és magasabb elégedettséget fejezett ki lakókörnyezetével kapcsolatban.

Az a megfigyelés, hogy sokkal több az elhízott ember ott, ahol az egészségtelen gyorséttermi étel könnyebben elérhető, mint az egészséges élelmiszer, indította azokat a programokat az USA-ban és az Egyesült Királyságban, amelyek azt célozták, hogy egészségesebb ételek legyenek elérhetőek az iskolákban. A híres chef, Jamie Oliver „Feed me better” (táplálj egészségesebben) programja keretében a gyerekeknek bizonyos iskolákban kevesebb feldolgozott élelmiszer, több zöldség, gyümölcs, víz és egészséges, frissen készült étel elérését tették lehetővé. Ezekben az iskolákban, a hagyományos étkezést ajánló iskolákhoz képest kevesebb lett a hiányzás, és nőtt a gyerekek iskolai teljesítménye (Belot and James, 2011).

A könnyű hozzáférhetőség több területen bizonyult tehát sikeres nudge-nak.