A piacra lépéssel kapcsolatos döntések bináris kódok voltak: belépni a piacra vagy kimaradni a piacról. A 1. táblázat a piacra lépők átlagos számát (PLSZ, összes piacra lépés osztva a piacok számával), a verseny tényleges átlagos intenzitását (VTI, PLSZ osztva a piaci kapacitással), a piacra lépő potenciális versenytársak becsült átlagos számát (VBSZ) és a verseny várható átlagos intenzitását (VVI, a várható belépők száma plusz egy, ha a válaszadó is belépne egy adott piacra, osztva a piaci kapacitással) (1. táblázat).

Harris és szerzőtársai (2017), illetve Prims és Moore (2017) alapján a szerzők az indirekt módszerrel értékelték a túlpozicionálást és a túlbecsülést. A résztvevők külön-külön adták meg becsléseiket a saját esélyeikre és arra vonatkozóan, hogy mások esélyeiről hogyan vélekednek az egyes konkrét kvízeredmények elérésére vonatkozóan. Ezen értékek alapján kiszámítottuk a résztvevők saját teljesítményükre (várt saját teljesítmény, VST) és a többi résztvevő teljesítményére vonatkozó várakozásait (várakozás mások teljesítményére vonatkozóan, VMT). Ha például egy résztvevő 50 százalékos esélyt adott arra, hogy négyes pontszámot ér el, és 50 százalékos esélyt arra, hogy két kérdésre válaszolt helyesen, akkor ezen résztvevő teljesítményvárakozása három. A motivációs túlbecsülést (MTB) a résztvevő saját teljesítményvárakozása és a kvízen elért tényleges teljesítménye közötti különbségként számították ki a szerzők, a motivációs túlpozicionálást (MTP) pedig a résztvevők kvízen érzékelt pontszáma és a mások becsült teljesítménye közötti különbségként értékelték. Annak mérésére, hogy az MTP mennyire eltúlzott (kvíz MTP túltengés), az MTP-t az adott válaszadó túlteljesítésével korrigálták (a résztvevő tényleges teljesítménye mínusz a kvíz átlagpontszáma).

A vállalkozói énhatékonyságot (VÉH) skála belső konzisztenciája (Cronbach alfa=0,881) jó volt. A fenti mérések leíró statisztikáit a 2. táblázat mutatja be.

A szerzők általánosított becslési egyenletek segítségével vizsgálták, hogy a VÉH, az EI, a VVI, a piaci kapacitás és a VBSZ szerepet játszanak-e a piacra lépési döntésekben, McNemar-teszteket használtak a résztvevők ismételt piacra lépési döntéseinek összehasonlítására és páros mintavételes T-teszteket a piacra lépők számára vonatkozó várakozások közötti különbségek tesztelésére. A szerzők OLS-regressziót alkalmaztak annak tesztelésére, hogy a túlpozicionálás szerepet játszik-e a piacra lépési döntésekben. Valamennyi regressziós modellben kovariánsként szerepelt az iskolai végzettség, az életkor, a kor négyzete és a nem.