Az eredmények arra utalnak, hogy a résztvevők feldolgozták a feladatokban megadott információkat, és megértették és a piacra lépési játék logikáját. A kísérleti forgatókönyv több piacpáronkénti összehasonlítást tett lehetővé annak tesztelésére, hogy van-e szisztematikus hatása a piaci kapacitásnak, a nyereségnek és a rangsorolási logikának a belépők tényleges számára és a piacra lépő versenytársak becsült számára (VBSZ). A McNemar-tesztek azt mutatták, hogy a nagyobb piaci kapacitás (K1 vs. K2, illetve K5 vs. K6) és a nagyobb piaci nyereség (K1 vs. K4, K2 vs. K3, K6 vs. K7, illetve K5 vs. K8) több belépővel jár mind a készség-, mind pedig a véletlen alapú piacok esetében. A páros összehasonlítások (K1 vs. K5, K2 vs. K6, K3 vs. K7, illetve K4 vs. K8) azt is jelezték, hogy egyetlen piacpártól (K4 vs. K8) eltekintve a résztvevők nem léptek be gyakrabban a készségalapú piacokra, mint a véletlenalapú piacokra (lásd a 3. táblázatot).

 

 

A páros t-próbák azt mutatták, hogy a tényleges belépők számához hasonlóan a potenciális piacra lépők várható száma (VBSZ) is nő, ha a piaci kapacitás nagyobb. Ez az eredmény összhangban van a korábbi piacra lépési játékok eredményeivel, amelyek azt mutatják, hogy a résztvevők inkább olyan piacokra lépnek be, ahol nagyobb számú versenytársra számítanak (pl. Camerer és Lovallo, 1999; Moore és Cain, 2007). Korábbi kutatások azonban nem vizsgálták, hogy a piaci kapacitás függvényében hogyan változik a verseny várható és tényleges intenzitása. Ha a piaci kapacitás nagy, a verseny várt intenzitása kisebb, mint a valós intenzitás, azaz a várakozások túlzottan optimisták (egy mintás t-próba K2: t=–10,45, p< 0,001; K3: t=–11,83, p< 0,001; K6: t=–5,30, p< 0,001; K7: t=-9,71, p< 0,001). Ezzel szemben, ha a piaci kapacitás kicsi, a verseny intenzitása csak a K4 esetében optimista (egy mintás t-próba K1: t=1,11, p=0,269; K4: t=–3,00, p=0,003; K5: t=2,88, p=0,005; K8: t=-0,80, p=0,423). Mivel a célmotivált érvelésnek a verseny intenzitásával kapcsolatban túlságosan optimista várakozásokkal kellene együtt járnia, ezek az eredmények arra utalnak, hogy az információfeldolgozási folyamatok hibái hozzájárulnak a kezdő vállalkozók eredményvárakozásainak a kisebb és nagyobb piacok között megfigyelhető különbségeihez.

 

 

 

Ami a kvízteljesítményüket illeti, a résztvevők mind abszolút (egymintás t-próba nullás tesztértékkel: t=2,323, p=0,021), mind relatív (egymintás t-próba nullás tesztértékkel: t=16,051, p<0,001) értelemben túl magabiztosak voltak. A túlbecsülés nagyobb volt, amikor a munkavállalók több készségalapú piacra léptek be (B=0,066, p=0,048), de nem volt összefüggésben a véletlen sorrenden alapuló piacokra történt belépések számával (B=0,038, p=0,241). A túlpozicionálási túltengés is növekedett a készségalapú piacokra történt belépések számának a függvényében (B=0,223, p<0,001). Azok a résztvevők tehát, akik többször léptek be olyan piacokra, amelyek a készségeik alapján rangsorolta a teljesítményüket, úgy vélték, hogy nagyobb az esélyük a jobb kvízeredmény elérésére, mint a társaiké. Ezek az eredmények tétfüggő motivált érvelésre utalnak (Bénabou és Tirole, 2011; Kunda, 1987). Tekintettel arra, hogy a résztvevők abban a hitben hozták meg döntéseiket, hogy a készségalapú piacokon elért helyezésük a vállalkozói énhatékonyságuk függvénye, és a vállalkozói énhatékonyság nem áll összefüggésben a kísérletben használt kvízzel, a tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a piacra lépési döntések és a motivált érvelésen alapuló túlpozicionálás pozitív kapcsolatban állnak egymással.