Az identitás válsága

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igen gyorsan világossá válik, hogy az atomista felfogás sem az önazonosság, sem az okság mibenlétét illetően nem nyújt használható modellt. Tekintsük A és B állapotot egymást közvetlenül követő állapotoknak. Az atomista nézet szerint változás akkor érzékelhető, ha a két állapot részecskéinek struktúrája különbözik. Ez a feltétel abban a szélsőséges esetben is teljesül, amikor B állapot összes részecskéje újra rendeződik A-hoz képest, majd a C-ben ismét, és így tovább. Ilyenformán a modell nem zárja ki a big bang–big crunch egymást követő végtelen sorozatát, ami azt jelenti, hogy A-ból B-be érkezve egyetlen olyan egyedi létezővel sem találkozhatunk, ami A-ban megvolt. Habár a lét folytonossága nem szakad meg, az egyedi létezők folytonossága igen. Az okság hasonló logikával ugyanerre a sorsra jut: nincsen sem előzmény, sem következmény, az univerzum minden egyede pillanatról pillanatra megszülethet és összeomolhat. Szigorú értelemben meg sem lehet fogalmazni az ilyenfajta változást és mozgást, hiszen nem létezik az az A, B, C… állapotokat túlélő és kívülről szemlélő egyed, aki be tudna számolni a big bang–big crunch sorozatról.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csakhogy gondolkodásunknak összhangban kellene lennie a jelenségekkel – visszhangzik Arisztotelész józan követelménye. Az atomistáknak sikerült feltörni a parmenidészi lét monotonitását, a telítettség és az űr megkülönböztetésével a létezők elkülönítése lehetővé vált, a lét folytonosságát megőrizve jutottunk el az Egytől a Sokasághoz. De hogyan lehetne magyarázni az egyedi létezők folytonosságát, azaz identitásukat, valamint az egymásból következő események szakadásmentes, oksági láncolatát?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Láthattuk, az atomista modellben a mozgás-változás ugrásokkal valósul meg, ami az egyedi létezőhöz kívülről hozzátapadó-leváló részecskékkel magyarázható: vagy ez, vagy az, a kizáró vagy értelmében. Az összes elem lecserélése lehetséges, a részecskék érkezése előtt és után ugyanaz az entitás két elkülönülő entitássá lesz, mert a kettőben nem garantált semmiféle közös nevező, amely folytonosságot nyújtana.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A folytonosság megőrzésének mintája már adott: az atomisták úgy építették a mozgás és a változás magyarázatát a telített atom és a vákuumszerű űr együttműködésére, hogy az űrt nem a lét alternatívájaként, hanem azzal folytonos egységet alkotva a telítettség hiányaként szerepeltették. A folytonosság a lét egésze szempontjából ezáltal nem sérült – „az üres sem létezik kevésbé, mint a test” –, csakhogy az egyedi létezők felől tekintve az űr a telített atomokhoz képest külső tényezővé vált. Az űr hiányként a lét horizontján belül maradt, ám az egyedi létező horizontján kívülre került, mivel az egyedi létező a telített atomok összekapcsolódásából jön létre.1 A lét folytonossága így nem szakad meg, a létezőé viszont igen.
1 A horizont szó eredetije a görög ὁρίζων, amelynek jelentése „határoló”, „határokat kijelölő”.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave