Noha a klímaváltozás lehetséges okait és következményeit taglaló szakcikkek tömegesnek mondható megjelenése körülbelül 1980-tól észlelhető, és Haunschild és mások bibliometriai vizsgálatai szerint ez az év már mérföldkőnek tekinthető az új kutatási terület megszületése szempontjából (Haunschild et al. 2016, 3.), a jelenség magyarázatához mai szemmel is releváns módon kapcsolódó publikációk története minimum a 19. sz. elejéig nyúlik vissza. Jean-Baptiste Joseph Fourier már az 1820-as években rámutatott a földi légkör (bizonyos rétegeinek) hőmérsékletmegtartó/szigetelő hatására (Fourier 1827, 11–12.). 1863-ban John Tyndall ír származású fizikus a légköri vízpára és bizonyos egyéb gázok hőmegtartó és -visszaverő szerepének fontosságával kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy ha csupán egyetlen nyáréjszakára elillanna az Anglia felett lebegő légköri vízpára, másnapra a „fagy vasmarkában” sínylődő szigetországban valószínűleg kipusztulna a növényzet (Tyndall 1863, 204–205.). Tyndall felfedezéseit évekkel megelőzve az amerikai Eunice Foot már 1856-ban kimutatta a lehetséges összefüggést a szén-dioxid és egyéb légköri gázok, valamint a felmelegedés és – tágabb értelemben – az éghajlatváltozás között (Ortiz–Jackson 2022). A 19. század végén a svéd kémikus Svante Arrhenius már arra a következtetésre jutott, hogy az ipari forradalom következtében hatalmas mennyiségben elégetett szén felerősíti majd a természetes üvegházhatást (és ez akár még bizonyos mértékig előnyös is lehet a jövő generációk számára) (Black 2013).

 

A grafikon nagyrészt egybecseng Haunschild és társai fentebb idézett megállapításával, amely szerint az 1980-as évtized kulcsfontosságúnak számít a klímaváltozás tudományos kutatásának megalapozása szempontjából. Az évtized vége felé (kb. 1988-tól) már a nyomtatott könyvekben is exponenciális növekedésnek indul a „climate change” kifejezés előfordulási gyakorisága (egyúttal kiszorítva az archaikusabb „climatic change” alakot).

 

A „climate change” szókapcsolat látszólagos (1804-es és 1874-es) gyakorisági csúcspontjai ellenére a könyvekben szereplő találatok ebből az időszakból szinte egyáltalán nem releváns példák. Számos esetben, mivel a rendszer figyelmen kívül hagyja az írásjeleket, nem is összetartozó szavakról van szó (pl. „…climate, change…”), illetve amikor igen, akkor a kifejezés (csakúgy, mint a „climatic change”) szinte mindig „levegőváltozás” értelemben bukkan fel, orvosi javallatként.