Ezen a területen látszik az a controllinggal szemben támasztott igény, hogy a controllingtevékenységek és -területek kibővítéseként, hatékonyabban implementálja az üzleti életbe a környezetvédelemmel kapcsolatos mutatószámok rendszerét. Vizsgálandó a vállalkozások részéről fennálló igény is, hiszen az újabb riportok, beszámolók, mutatószámok alkalmazása, azok rendszeres figyelemmel kísérése munka- és időigényes folyamat, ami költségekkel is jár. A környezetvédelemmel kapcsolatos controllingrendszerek, -mutatószámok bevezetésekor – ugyanúgy, mint a fenntarthatóság többi elemének nyomon követésekor és kommunikálásakor – figyelembe veendő az érintettek részéről állított igény is, pl. a környezettudatos fogyasztói rétegek, a hitelintézetek, a hatóságok igénye. Azok a vállalkozások, amelyek készítenek riportokat, és vizsgálják a célok megvalósulását, mintaként, best practice-ként, benchmarkként szolgálhatnak az e területen még kevésbé járatos cégek számára.

 

A stratégiai és az adminisztratív kérdések után a gazdasági jellegű kérdések között szereplő tényezők a leggyakrabban használt controllingeszközök a vizsgált vállalati körben. Ezek közül is a beruházások értékelése, ami a gazdasági és a környezeti értékelést integrálja, valamint a környezetvédelmi költségek tervezése, nyilvántartása, értékelése egyaránt 60%-kal szerepel. Környezetvédelmi költségek lehetnek például a környezeti károk megelőzésével, csökkentésével, a keletkezett hulladékok elhelyezésével, ellenőrzésével kapcsolatban felmerülő költségek, illetve az okozott károk miatti helyreállítási költségek (Jasch 2003). A környezetvédelemből származó bevételek tervezése, nyilvántartása, értékelése a költségekhez hasonló arányban, 58%-kal szerepel a vizsgált mintában az alkalmazott controllingeszközök között. A környezeti bevételek származhatnak például kapott támogatásokból vagy értékesített hulladékokból. Nagyságrendjük iparágfüggő, de alapesetben nyilván töredéke a költségeknek. A környezeti költségek nyilvántartása nem csupán a költségcsökkentési lehetőségek feltárására szolgálhat, hanem specifikusabb árazást tehet lehetővé (Ván 2014). Kutatásunkban ehhez kapcsolódó tényező a környezetvédelmi költségek beépítése a termékek és szolgáltatások árazásába, aminek használata 55%-os a vizsgált mintában.

Költségekkel kapcsolatos vizsgált tényező még a termékek életciklusköltségeinek értékelése, ami nem csupán az életciklus azon szakaszának költségvonzatait vizsgálja, amíg a termék a piacon tartózkodik, hanem az ezt megelőző (pl. innováció, kifejlesztés, piaci bevezetés) és követő fázisét is (pl. természeti környezet helyreállítása, szervizelési, visszavételi kötelezettségek). Ennek eszköze lehet a periódusokon átívelő élettartamköltség-számítás, ami kiküszöböli a hagyományos költségszámítási rendszereknek azt a hiányosságát, hogy egy periódus (általában egy év) bevételeit és költségeit állítja szembe egymással. Ezek ugyanis jellemzően csak a piaci szakaszhoz kapcsolódnak, így csak előállítási költségeket és felosztható általános költségeket tartalmaznak. Továbbá a hagyományos rendszerben a már említett előzetes (piaci szakasz előtti) és utólagos (piaci szakasz utáni) költségek termékekhez rendelésének problémája sem megoldott. A vizsgált mintában az életciklusköltségek értékelése a vizsgált minta 31%-ára jellemző. A controllingtudományok gyakorlati implementálása szempontjából fontos feladat a kibővített életciklus-szemlélet és a hozzá kapcsolódó életciklus-költségszámítás vállalati alkalmazásának segítése és elterjesztése.

A 4.2. ábra csoportosítva mutatja az egyes kategóriákban alkalmazott módszereket a vizsgált vállalati körben. Jól látszik, hogy az adminisztratív kérdések közé tartozó belső környezeti auditok elvégzése és két stratégiai kérdéskörbe tartozó tényező (környezetvédelmi célok kidolgozása, integrálása a stratégiába és írásos környezetvédelmi politika) után a gazdasági módszerek jelentős sora következik.

 

A környezeti sikertényezők, KPI-k (key performance indicators) használata 40%-os a vizsgált mintában. A KPI-k azt mutatják meg, hogyan lehet valamilyen tevékenység sikeres, hogyan lehet zöldebb a vállalkozás. Tehát mérhető indikátorokról van szó, amelyeket a stratégiai célok elérésének mérésére hoznak létre. Szükséges, hogy komplett rendszert írjanak le, segítsenek menedzselni, összehangolni és kommunikálni a fenntarthatóság és a pénzügyi teljesítmény közötti kapcsolatot, ahol a hangsúly a tömörítésen és az átláthatóságon van. A környezetvédelmi KPI-k kialakításában segítséget nyújtanak az ISO-szabványok (pl. az ISO 14000 szabványcsalád). Környezetvédelmi KPI-k lehetnek például: a CO2-kibocsátás, a gáz- és villamosenergia-felhasználás szintje, a szemét és az újrafelhasznált szemét aránya, a műanyagok és lebomló anyagok arányai, a vállalati flotta által megtett km-ek, az újrafelhasználható termékek aránya az összes termékhez viszonyítva, a környezetvédelmi szabványokhoz kapcsolódó célok és vállalások (Bagó 2019).

A környezetvédelmi teljesítmény benchmarkingjét a vizsgált vállalatok 21%-a alkalmazza. A benchmarking leggyakrabban a vállalati teljesítmény valamely elemére irányul, annak vállalaton belüli vagy vállalatok közötti összehasonlítása. Általa más egységek folyamataiból és irányítási technikáiból származó információk érhetők el a fejlesztések kidolgozása érdekében. A szervezeti stratégia kialakításának a folyamatos fejlesztésnek, a szervezeti tanulásnak központi eleme, a legjobb gyakorlatok megtalálásának eszköze (Trujillo-Gallego et al. 2020).

Szcenáriótechnikákat a válaszadók 17%-a alkalmaz, ami elég alacsonynak mondható. A szcenáriók lehetséges jövőbeni állapotok, a szcenárióelemzés a stratégiák kialakítása előtt alkalmazott elemző jellegű eszköz. A várható társadalmi és gazdasági hatások miatt a szervezeteknek ajánlatos figyelemmel kísérni a meglévő különböző intézetek és tanácsadók globális és hazánkra vonatkozó klímaváltozási forgatókönyveit és környezeti szcenárióit (pl.: ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete rendszeresen tesz közzé helyzetértékelő jelentéseket, forgatókönyveket – IPCC 2021), amelyek sokszor kockázati modelleket és gazdasági előrejelzéseket is tartalmaznak. Hazánkban is várhatóak, illetve már érezhetőek a klímaváltozáshoz köthető kedvezőtlen változások pl. az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedése, a középhőmérséklet emelkedése, a nyári forró napok számának növekedése, a tavaszi hidegbetörések, a csapadék mennyiségének és eloszlásának kedvezőtlen változása, a biodiverzitás csökkenése.

A társadalmi-gazdasági változásoknak többféle jövőbeni pályája lehetséges, amelyek bekövetkezése esetén a gazdálkodó szervezetek felkészültsége, klímaadaptációs képessége kulcsfontosságú. A különféle szcenáriókat a természeti tényezők változásán kívül befolyásolják még pl. a kibocsátáscsökkentési egyezmények (Szépszó–Lakatos 2017). A szervezeteknek alkalmazkodniuk kell mind a munkájukat érintő konkrét változásokhoz, mind a közösségi és hazai vállalásokhoz. Az alkalmazkodás feltétele, hogy a szervezetek saját maguk is felmérjék az őket érintő leglényegesebb klímakockázatok körét, amelyek a fizikai és az átállási kockázatok körébe sorolhatók (NGFS 2019). A fizikai kockázatok az éghajlatváltozás okozta jelenségek (pl. súlyos időjárási események, katasztrófák) veszteségének kockázatát jelentik. Az átállási kockázatok az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett intézkedések és a gazdaság karbonsemleges pályára állítása miatti intézkedések hatásait foglalják magukban (Boros 2020). Átállási kockázat merülhet fel technológiai sokk miatt (pl. tisztább technológiák piaci áttörése) és/vagy gazdaságpolitikai sokk miatt (pl. diszkrecionális intézkedések – lásd karbonadó). Hosszabb távon pedig a karbonsemleges gazdaságra való átállás technológiai, szakpolitikai-szabályozási, társadalmi megrázkódtatásaival, folyamataival is számolni kell (Boros 2020). A szcenárióelemzés során mind a cég- és ágazatspecifikus fizikai kockázatokkal, mind az átállási kockázatokkal számolni kell.

Az ökomérlegek használatának elterjedtsége is meglehetősen alacsony, 16% a megkérdezettek körében. Az ökomérleg olyan vezetői számviteli eszköz, amely segít bemutatni a szervezeteknek anyag- és energiafelhasználási gyakorlataik lehetséges környezeti és pénzügyi következményeit, ezáltal lehetőséget nyújt a fennálló gyakorlatok megváltoztatásával a környezeti és pénzügyi következmények javítására. Fizikai és monetáris eszközökről és az energiaáramlás elszámolásáról gyűjt információkat, célja, hogy tükrözze a termékek, telephelyek, részlegek és vállalatok környezetére gyakorolt rövid távú hatásokat. Hátránya, hogy a rövid távú, múltbeli, rutinszerű információgyűjtésre fókuszál (Burritt–Schaltegger 2021). Az ökomérleg gyakolatilag egy input-output mérleg, a vállalati anyag- és energiainputot állítja szembe az anyag- és energiaoutputtal, amelyek lehetnek termékek, valamint anyagi és energetikai kibocsátások.

A fenntarthatósági Balanced ScoreCard (SBSC) használata a legalacsonyabb a vizsgált vállalati körben, 9%-os. Ez azért is sajnálatos, mert a Balanced ScoreCard (BSC – stratégiai kiegyensúlyozott mutatószámrendszer) gyakorlatilag stratégiai jelentőségű célok és mutatószámok, a mutatószámok értékeivel szembeni elvárások és a célértékek elérése érdekében teendő intézkedések gyűjteménye. Mindez rendszerbe foglalva. A tanulás-fejlődés, a működési folyamatok, a vevői és pénzügyi nézőpont köré épülnek fel, a mutatószámok közötti ok-okozati kapcsolatok a pénzügyi teljesítményben csúcsosodnak ki. A környezeti mutatók kidolgozása és használata 53%-os volt a megkérdezettek körében.