Optimista emberképek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ember sokféle. Léteznek sokkal derűlátóbb emberképek is. Wilson Edward (1984) a Harvard Egyetem zoológusa szerint az ember szavannai körülmények között formálódott, ergo ősközege a természet, eredendően vonzódik a természethez. Ez a korábban tárgyalt biofília hipotézis.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szavannai kultúrák fő hiedelme, hogy − akár a tárgyak – a Föld is lélekkel rendelkező organizmus. A Gaia-hipotézis értelmében a Föld maga egy ökoszféra, egy élő organizmus (Roszak 2019). A biomassza homeosztatikus megnyilvánulásai úgy működnek, mint egy élő teremtményé. A kölcsönös ökológiai függés maga is evolúciós örökség. Minden élő genetikailag és viselkedésileg a bioszféra szerves része. A 19. századi fizika atomisztikus materializmusa ezt a szemléletet lebontotta ugyan, az ökológia (az összekapcsolódás tudománya) viszont rekonstruálja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az emberi pszichikum legmélyebb rétegét az ökológiai tudattalan alkotja, ezért az öko-pszichoterápia célja visszavezetni a megzavarodott emberi szellemet a paleoharmóniához (Roszak 2019). Az ember regresszív állapotában a természetben szeret lenni. Ezt az ökológiai tudattalant kellene valahogy felébreszteni. A bűntudatkeltés, a szorongás növelése láthatólag nem vezet eredményre. Az egyetlen esély, ha ezt a természetes viszonyulást sikerül megszólítani. Wilson (1984) szerint a paleolit ember még természeti lény volt. Ezt az érvelést erősen árnyalja, sőt cáfolja, hogy a Homo erectus kilépett a természetből az eszköz- és tűzhasználatával, az igény feletti vadászatával, a nagyvadak gyors kiirtásával, valamint a willendorfi vágyképletével. Wilson elképzelése ebből a nézetből egy kicsit romantikus és naiv, bár tagadhatatlanul reménykeltő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ember sokféle, köszönhetően annak, hogy szuperképessége az alkalmazkodás. Az aszkézis ugyanúgy jellemezheti az embert, mint az imént vázolt paleohedonisztikus hagyomány. Egyazon kultúrában párhuzamosan jelenhet meg az aszkézis és a hedonizmus eszményképe: aszketikus munka hedonisztikus fogyasztással vagy éppen fordítva, aszketikus fogyasztás hedonisztikus munkával.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az aszketizmus archetípusa Diogenész, az antik filozófus. Hordóban lakott, mezítláb járt télen is. Tanítása szerint a boldog és erényes élet úgy lehetséges, ha megszabadulunk minden fölösleges anyagi javunktól és az értelmetlen fogyasztástól. Egyetlen dolog van az ember saját birtokában: a lelke.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A civilizációtörténetben időről időre visszatér az önmegtartóztatás eszményképe. Ezt tükrözik a keleti vallások és a ferencesek aszketikus attitűdjei, a kálvinisták mértéktartó életvitele, Rousseau vágyakozása a természetbe, a hippik radikális kivonulása a fogyasztói társadalomból (Sükösd 1979). A Ne vásárolj semmit! mozgalom, a böjtök jelzik a mai társadalom kissé erőtlen próbálkozását a mértéktartásra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tagadhatatlan, hogy a paleohedonizmus hagyománya is időről időre megmutatkozik. A szüntelen gazdasági növekedés ábrándja, a Fekete péntek vásárlási láz, a túlfogyasztás testi leképződése, a Globesity (tömeges elhízás, a WHO 2001-ben vezette be a kifejezést) mind ennek a jele (Forgács–Bodnár 2024). A fogyasztói társadalom mértéktelen hedonizmusa jelenti a végső veszélyt a bioszférára.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave