A kutatásban vizsgált jelenléti tanórák párbeszédes jeleneteinek diskurzussajátosságait megvizsgálva kijelenthető, hogy a párbeszédes jelenetekben is a tanárok beszélnek többet. Az arány hasonló, mint az eddig ismert hazai kutatások tanórák egészére vetített számai esetén. A jelenléti tanórák párbeszédes epizódjainak beszédideje összesen 4649,4 másodperc (77,49 perc), ebből 3566,77 másodperc (59,44 perc) a tanári beszédidő, míg a tanulói beszédidő csupán 1082,63 másodperc (18,04 perc). A tanári és a tanulói beszédidő megoszlásának aránya tehát körülbelül 77–23% az elemzett jelenetekben. Egy tanárra a vizsgált párbeszédes jelenetekben átlagosan 891,69 másodperc (14,86 perc) beszédidő jut, ezt a számot az egy tanulóra jutó átlagos beszédidővel összevetve azonban még sokkal aránytalanabb kép rajzolódik ki. A magyarországi átlagos osztálylétszámokkal számolva (Hajdu et al. 2021) a párbeszédes jelenetekben egy tanulóra átlagosan csupán 9,66 másodperc beszédidő jut a jelenléti párbeszédes jelenetekben. Ez az arány nem tekinthető reprezentatívnak: egyrészt a tanári beszédidőátlagok is félrevezetők, hiszen bizonyos tanárok többet beszélnek a párbeszédes jelenetekben, mint mások, másrészt a részt vevő diákok számadatai alapján kijelenthető, hogy számos tanuló jó eséllyel nem vagy csak nagyon ritkán vesz részt az interakcióban. A korpusz jelenléti tanóráinak összesített adatai alapján az viszont bizonyosan kijelenthető, hogy a párbeszédes jelenetek diskurzusait is aszimmetria jellemzi a szóbeli interakció szintjén.

 

A jelenléti tanórák párbeszédes jelenetei közt nincs olyan epizód, amelyben a tanulók többet beszélnének, mint a tanár. Látszólag az arány a 2. tanóra 5. jelenetében a legkiegyenlítettebb, ebben a jelenetben az összes beszédidő 49%-át a tanulók beszédfordulói teszik ki. Ennél a jelenetnél fontos azonban kiemelni, hogy a tanulói beszédidő egy részét nem a tanulói önálló beszéd tölti ki, hanem a feladat során vizsgált és átbeszélt locsolóversek felolvasása (97. példa, 2. tanóra, 5. jelenet, részlet).

 

A korpusz jelenléti tanóráinak párbeszédes jeleneteiben jellemzőbb a 30–40% közötti tanulói beszédidő, a korpusz jelenetei közül számos példát találni erre az arányra. Ezekben a jelenetekben a diskurzus általában nyílt végű kérdésekre épül, a tanulóknak több lehetőségük van az adott feladatok megoldásait szabadabban kifejteni, esetleg véleményt vagy attitűdöt formálni a tanár által feltett kérdésekről. 38%-os tanulói beszédidő figyelhető meg például a 3. tanóra 6. jelenetében, ahol egy rövid activity játékban a tanulók szabadon fogalmazhatnak meg definíciókat egy-egy elmagyarázandó kulcsfogalomról. Ebben a jelenetben a tanár mint játékmester jelenik meg, a játékot leginkább csak facilitálja, így nő a tanulói beszédidő (98. példa, 3. tanóra, 6. jelenet, részlet).

 

A korpusz jelenléti tanóráinak párbeszédes jelenetei között több olyan óra is megfigyelhető azonban, ahol a beszédidők aszimmetriája egészen szélsőséges: az 1. tanóra 1. és 5. jelenetei, illetve a 3. tanóra 5. és a 4. tanóra 4. jeleneti mind 90% alatti tanulói beszédidőt tartalmaznak. Ezekben a jelenetekben a tanáré a kommunikációs főszerep: a tanulók többnyire egyszavas válaszokat adnak zárt végű kérdésekre. Gyakran ezek a párbeszédes jelenetek arra szolgálnak, hogy a jelenet előtt megoldott egyéni/páros/csoportos feladatok megoldásait ellenőrizze a tanár a tanulókkal, ilyenkor a feladat egyes kérdéseire feltüntetett rövid válaszok megosztásából állnak csupán a tanulói fordulók (99. példa, 1. tanóra, 1. jelenet, részlet).

 

Ahogy a példából is látható, ebben a jelenetben a tanár kifejezetten egyszavas megoldásokat kér a tanulótól. Látható, hogy a megoldás mellett olyan jellegű tájékoztató közlések is előfordulhatnak a tanulók részéről, mint az „az nincs meg” (100. példa), de az ilyen jellegű beszédfordulók is csupán rövid, tájékoztató fordulók. Habár egy párbeszédes jeleneten belül az ilyen mértékű beszédidő-aszimmetria nem tűnik kívánatosnak, az epizód kommunikációjának a hatékonysága nem feltétlen sérül az aránytalanság miatt: ha a jelenet kommunikációs vagy didaktikai célja az, hogy egy feladatlapon a tanulók egy-egy beírt szót ellenőrizzenek, akkor ez is hatékony kommunikáció lehet – a tanóra adott mikroszintjén.