Gelliusszal mostohán bánt a magyar klasszika-filológia: „gyűjtögető és kivonatoló módszerét” kellőképpen kidomborították (Falus), de arról, hogy ez hogyan valósult meg, nem olvashatott magyarul az érdeklődő olvasó. Igaz, Tronszkij utal valami effélére antik irodalomtörténetében: „A kivonatok nem egyszer művészi keretbe kerülnek: az író rövid elbeszélést ír hozzájuk Athén és Róma művelt társadalmának életéből”, de hogy ezen mit ért, nem fejti ki. A legújabb külföldi szakirodalom részletesen foglalkozik Gellius írói módszerével, például P. Steinmetz, aki megkísérli rendszerbe foglalni azt. Megállapítja, hogy az 1. könyv 1–6. darabjának mindegyike más-más módszerrel készült: az 1,1 semmi más, mint olvasmányélmény elbeszélése; Plutarchos Herculesről írott könyvében tárgyalta azt a témát, hogy mekkora lehetett a címszereplő lába. Ezt Pythagoras számította ki, mégpedig azon feltételezés alapján, hogy az Olympiában található versenypályát Hercules mérte ki, s ennek hosszúsága hatszáz lábnyi volt. Mivel a görög területeken található versenypályák is hatszáz láb hosszúak voltak, de mégis rövidebbek, mint az olympiai futópálya, arra következtetett, hogy Herculesnek nagyobb lába lehetett, mint egy közönséges görög férfinak. Gellius itt nem tesz mást, mint saját szavaival elmondja, amit olvasott.