A vizigótok 401-es támadása után, akiket Stilicho a mai Száva folyó partján telepített le, a császári udvar Milánóból a jól védhető Ravennába költözött. A 405. év végén az osztrogótok Radagaisus vezetésével benyomultak Itáliába, Florentia mellett leverték ugyan őket, Radagaisust kivégezték, de a gót sereg nagy részének letelepedését nem tudták megakadályozni. 406. december 31-én vandálok és más germán törzsek átkeltek a Rajnán, s elözönlötték Galliát és Hispaniát. E támadás hatására Honorius kénytelen volt kivonni csapatait Britanniából és Pannoniából, s ez azt jelentette, hogy ezek a területek elvesztek a birodalom számára. A Galliába és Hispaniába benyomult germán törzseket szövetségeseknek ismerték el, és átengedték nekik a földek egyharmad részét. A barbárok sikerei miatt Stilicho gyanúba keveredett, és 408-ban kivégezték. Alarichot mindez arra bátorította, hogy megtámadja Rómát: 408-ban ostrom alá vette, s csak nagy hadisarc fejében vonult vissza. 410. augusztus 24-én azonban mégis elfoglalta és kifosztotta. Ezután Dél-Itáliába vonult, ahol váratlanul meghalt. Utóda, Athaulf átkelt Galliába, ahol népét letelepítette. De még több területet akart, ezért dél felé vonult, és Tolosa környékén létrehozta a vizigót (nyugati gót) királyságot 418-ban.