Dövényi Zoltán (szerk.)

A Kárpát-medence földrajza


Mocsarak, lápok

Az állóvizek között sajátos típust képviselnek. Többnyire a tópusztulás valamely stádiumát jelzik, de előfordulnak köztük tavi előzmény nélküli elsődleges képződmények is. A legjelentősebb kiterjedésű mocsaras területek értelemszerűen az alföldeken jellemzők. Kialakulásukhoz általában kedvező lehetőséget nyújtottak a tektonikus süllyedékek (pl. a Fejér megyei Sárrét), de leggyakrabban a folyóakkumuláció révén elzárt mélyedésekben, tálakban jöttek létre. Szabályszerűnek mondható megjelenésük a folyóvízi hordalékkúpok peremi zónájában, kiváltképp akkor, ha szomszédos hordalékkúpok növekedésük során összeérve hoznak létre rossz lefolyású területeket (kialakulásukat sokszor tektonikus mozgások is segítették, például az alföldperemi süllyedékek esetében). A hordalékkúpok szárnymocsarainak különösen szép példái közé sorolható a Duna kisalföldi hordalékkúpjának déli szárnyán kialakult Hanság, az északi oldalon pedig a mátyusföldi Sur-mocsár. A nagy északkelet-alföldi hordalékkúprendszer esetében a déli oldalon ilyen volt az Ecsedi-láp, északon Munkács és Beregszász között a Szernye-, az Ung mellékén a Szenna- és a Blatta-mocsár. Az Alföld belső részein a folyóhátak épülése miatt alakultak ki természetesen körbegátolt tartósan vízállásos területek. Ilyen volt a Körös-vidék tipikus folyóhátas vidékén a Berettyó menti Nagy-Sárrét és a Sebes-Körös déli oldalán a Kis-Sárrét. A Kárpát-medence déli részén is hasonló jellegű nagy mocsarak terpeszkedtek (Alibunári-mocsár Versec szomszédságában, Temesközi-mocsarak). E legismertebb mocsarakon túl a folyószabályozások előtt a több tíz km széles ártereken Alföld-szerte terjedelmes – jórészt névtelen – mocsarak és időszakos állóvizek valóságos hálózata jelentett egyre nagyobb akadályt a települések terjeszkedése, a mezőgazdasági földhasznosítás bővülése, a közlekedés fejlődése előtt. Eltüntetésük egyre sürgetőbb szükséggé vált, s az ilyen irányú munkálatok a 18. század utolsó harmadában a voltaképpeni folyószabályozások előzményeként kezdődtek. A magyarországi vízrendezések a mocsárlecsapolásokkal indultak (Szernye-mocsár – 1771, Ecsedi-láp – 1778, Hanság – 1786). Felszámolásuk hosszan elhúzódott, és mai értékítéletünk szerint helyenként túlzott méreteket is öltött. S jóllehet a vizenyős területek országos kiterjedése a legutóbbi évtizedekig csökkent (50 éve a mai országterület járhatatlan és nehezen járható mocsarainak összterülete mintegy 12 500 ha volt), több helyen ellentétes irányú folyamatok is elindultak (pl. a Kis-Balaton helyreállítása, a Nagyiváni-mocsarak feltöltése a Hortobágyon, vagy egy kicsiny, de jellemző példával, a tihanyi Külső-tó felélesztése).

A Kárpát-medence földrajza

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2012

ISBN: 978 963 059 802 6

Fél évszázados hiányt pótol a kötet, hiszen utoljára 1947-ben jelent meg a Kárpát-medencét mint egységes földrajzi teret leíró kézikönyv. Geográfusok nemzedékei voltak politikai nyomásra elzárva ettől a témától, majd további évtizedek kellettek az újrakezdett kutatások eredményeinek összegzéséig. A szerkesztők, ahogy az a Világföldrajz kézikönyv esetében is történt, kitárták a kaput, s megpróbáltak mindenkit bevonni a munkába a magyar geográfiából, illetve földtudományból, akinek van érdemi mondanivalója a témában. A szóhasználat nem véletlen: magyar és nem magyarországi geográfiáról van szó, tehát a szerzők a Kárpát-medence különböző részein élnek és dolgoznak, az országhatárok ebben az esetben nem jelentettek akadályt.

Az eredmény páratlanul gazdag és friss, ugyanakkor egységes szemléletmóddal kidolgozott Kárpát-medence kép. A kötet kellően részletes a témában elmélyedni vágyók számára, de elég színes és érdekes ahhoz, hogy magával ragadja az egy-egy részlet iránt érdeklődőket, illetve az Akadémiai Kiadó kézikönyv sorozatának hűséges gyűjtőit is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dovenyi-a-karpat-medence-foldrajza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave