Dövényi Zoltán (szerk.)

A Kárpát-medence földrajza


A négy kialakulási szakasz történései

Az alsó miocén felső egeri-eggenburgi-ottnangi eseményeit az utolsó Afrika-Eurázsia kollíziós ütem, a szávai orogén szakasz határozza meg. Északkelet irányú kompresszió hatására az alpi egységek különböző tömegei feltorlódtak, többek közt a Kárpátok belső varratvonala a kompresszió irányára általában merőleges csapású, árkos szerkezetű üledékgyűjtő medencévé alakult. A Kárpátok, Alpok-Dinaridák szárazulatok voltak, és a körülvett területen belül is különböző hátságok nagyobb területet foglaltak el, mint az üledékgyűjtő árokrendszer. Azok az árkok, amelyek tengerekkel álltak kapcsolatban, mélyvízi molasszal és/vagy epikontinentális slírrel, gyakran síkparti homoksávval jellemzettek. Egy ilyen nagyméretű alakulat a Fekete-tenger, Szeben vidéke, Erdélyi-medence, Debrecen–Miskolc–Losonc–Nyitra vonaláig húzódott, és délkeletről jövő tengerelöntés jellemezte. Kapcsolatba került a Keleti-Alpoknak a mai Nyugati-Kárpátok külső szegélyén a Tátráig húzódó hasonló árkával, amelyben a transzgresszió iránya éppen ellentétes volt, és ami üledékeivel is jelzi az Északi-Alpok–Nyugati-Kárpátok folytonosságát. Több rövidebb szerkezeti árok (pl. az Adria–Zágrábi árok, Rahó-kassai árok) is kialakult. Ezekbe ősfolyók torkolltak, amelyek mederirányait ugyancsak a szávai kompresszió határozta meg. Három jelentősebb zóna alakult ki folyómeder üledékekkel feltöltve az azokat kísérő árterekkel együtt a köztük levő szárazföldeken. Az egyik a szerbiai Sumadija környékéről indult és Bácskán, Észak-Baranyán, Somogyon keresztül deltával végződött a délnyugati folytatódását formáló, tengerrel elöntött Adria-zágrábi árokban. Ezzel párhuzamos futással és ugyanebben az öbölben végződve a mai Száva völgyében is kialakult egy hasonló, de kisebb méretű folyó. A harmadik folyórendszer a Keleti-Alpok Gráci-medencéjéből és csatlakozó völgyeiből indulva, majd a mai Dunántúli-középhegység és Északi-középhegység területén haladva (az utóbbi vidéken széles, mocsaras árterekkel szegélyezve), Borsod megye térségében kiterjedt szénmocsarat fejlesztve a nagy Erdélyi-medence–Tiszántúl tengerágban szűnik meg. Jellemző erre a földtörténeti időszakaszra még a hátságokon kialakult savanyú, főleg ignimbrites termékeket szolgáltató, piroklasztikus vulkáni anyagszolgáltatás.

A Kárpát-medence földrajza

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2012

ISBN: 978 963 059 802 6

Fél évszázados hiányt pótol a kötet, hiszen utoljára 1947-ben jelent meg a Kárpát-medencét mint egységes földrajzi teret leíró kézikönyv. Geográfusok nemzedékei voltak politikai nyomásra elzárva ettől a témától, majd további évtizedek kellettek az újrakezdett kutatások eredményeinek összegzéséig. A szerkesztők, ahogy az a Világföldrajz kézikönyv esetében is történt, kitárták a kaput, s megpróbáltak mindenkit bevonni a munkába a magyar geográfiából, illetve földtudományból, akinek van érdemi mondanivalója a témában. A szóhasználat nem véletlen: magyar és nem magyarországi geográfiáról van szó, tehát a szerzők a Kárpát-medence különböző részein élnek és dolgoznak, az országhatárok ebben az esetben nem jelentettek akadályt.

Az eredmény páratlanul gazdag és friss, ugyanakkor egységes szemléletmóddal kidolgozott Kárpát-medence kép. A kötet kellően részletes a témában elmélyedni vágyók számára, de elég színes és érdekes ahhoz, hogy magával ragadja az egy-egy részlet iránt érdeklődőket, illetve az Akadémiai Kiadó kézikönyv sorozatának hűséges gyűjtőit is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dovenyi-a-karpat-medence-foldrajza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave