Sz: A Keresztyénségben. – Ezt a hitvallásos tartalmú szöveget közli Horváth C. 1921, 451–456. Megjegyzéseiben bőven fejtegeti, hogy valószínűleg kat. eredetű. Megállapításait a Szegedi Gergely (1569) szövegével egybevetett CC 1651-szövegre alapítja, és az utóbbit az előbbinél korábbi eredetűnek tartja. Szerinte a kat. eredet fő bizonyságai: a 6. vers utolsó sora („Ki mint érdemlette”), valamint az, hogy Szegedinél kimarad (a 7. versben) a communio sanctorum („szenteknek egyessége”) és a remissio peccatorum („bűnöknek bocsánata”) gondolata, ami Luther, Paulus Speratus és Hans Sachs Credo-parafrázisaiban (Wackernagel III. 16., 34., 69–70) sem fordul elő. Érvelése nem látszik teljesen meggyőzőnek, mert egyrészt kétségtelen ugyan, hogy az ének, már csak származásának idejét és latin ősalakját tekintve is reformáció előtti, tehát kat. eredetű, de nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a reformátori magyar változat egy olyan vsz.-ot is tartalmaz („Jászolban feküvék”), amelyben semmi speciális protestáns dogmatika nincs; azonkívül a CC 7. (Szegedi 8.) vsz.-ának végén mutatkozó eltérés dogmatikai magyarázata is erőszakolt; hiszen a protestánsok az egész „Hiszekegy”-et átvették és vallották minden időben, tehát a szentek egyességéről és a bűnök bocsánatáról szóló hittételeket is. Az ének kat. eredetét tehát nem lehet, de nem is szükséges ezzel bizonyítani; az enélkül is valószínűnek látszik. A (CC szerinti) 6. vers vége a protestáns változatban is: „ott meg füzet mindenec ki mint érdemlette”; tehát itt még csak eltérés sincsen. Valójában: nincs egyik változatban sem olyan kitétel, amit a maga idejében bármelyik fél ne vállalhatott volna. Ez ismét azt jelenti, hogy énekünk szövegét protestáns ember is készíthette. Az eredet ilyen szempontból való eldöntését nem látjuk lehetségesnek, de szükségesnek sem.