Kezdetben az evolucionizmussal kapcsolatban a teológusokat főképpen az a kérdés foglalkoztatta, hogy összeegyeztethető-e a Szentírás tanításával a származástan. Az igazi nehézséget nem a Biblia hatnapos teremtéstörténete okozta, mint sokan még ma is tévesen gondolják. Ezt a szöveget ugyanis már a keresztény ókorban is többen (így Szent Ágoston, Nyssai Szent Gergely) allegorikusan magyarázták. A botránykő az a bibliai elbeszélés volt, amely szerint Isten az embert közvetlenül a földből alkotta, és egyszersmind boldog, haláltól mentes életre szánta, de mivel az ember bűnt követett el, Isten ezektől a kiváltságoktól megfosztotta. A teológusok a fejlődéselmélet által veszélyeztetve látták az embernek a teremtett világban elfoglalt különleges helyét és az Istenhez való közvetlen viszonyát. Ezért eltartott egy ideig, amíg megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy az ember – legalábbis ami a biológiai, testi mivoltát illeti – az általános fejlődés gyümölcse. A teológia haladását ezen a téren egyébként jó három évtizedre feltartóztatta, hogy a század elején az ún. moder­nizmus elleni reakció légkörében szinte lehetetlen volt szabadon értelmezni a Bibliát. A harmincas évektől kezdve azonban mind több tudományos munka hangsúlyozza: semmi ok sincs arra, hogy a teológia elutasítsa a fejlődéstant, amennyiben ez az emberi test eredetének kérdésére ad tudományos választ. Hiszen ez a felfogás nem zárja ki – hangsúlyozzák az újabb szerzők –, sőt kifejezetten követeli Isten teremtő tevékenységét. Teremtő erő kellett ugyanis az evolúció folyamatának megindításához, és teremtő erő közbelépésére van szükség ott, ahol valami új, az előzményekre vissza nem vezethető létező jön létre, mint pl. az emberi lélek esetében. Az emberi lélek tehát mindenképpen közvetlen isteni teremtés eredménye. Ezért az a kérdés, hogy az az alapanyag (szubsztrátum), amelybe az Isten a lelket mintegy beleteremti, élettelen anyag volt-e (amint a Szentírás képszerű módon előadja), vagy pedig magasabbrendűen szervezett állati test (amint a fejlődéselmélet állítja), a teológia számára tulajdonképpen közömbös. Ebből következett: a természettudományos fejlődéstan eredményei és a Szentírás tanítása között nincs ellentmondás. Ezt a fejlődést mintegy lezárta és egyben további kutatására ösztönzött XII. Pius pápa Humani generis kezdetű enciklikája (1950). Eszerint a katolikus egyház tanításával nem ellenkezik az a felfogás, hogy az emberi test már élő anyagból alakult ki, ha feltételezi, hogy az emberi lelket Isten közvetlenül teremtette. A legalapvetőbb probléma tisztázása után is maradtak persze még megoldatlan kérdések. 1950 után ezek felé fordult a katolikus gondolkodók figyelme. Egyrészt behatóbban kellett foglalkozniuk az evolucionizmus által felvetett filozófiai problémákkal. Főleg azt a kérdést kellett tisztázniuk, hogy mit is jelent az emberi lélek esetében megkövetelt „közvetlen isteni teremtés”. Másrészt feleletet kellett adni arra a kérdésre, hogy hogyan egyeztethető össze az evolucionista világképpel az eredeti bűn dogmája. A következőkben csak az első kérdésre adott válasszal foglalkozunk. A második problémáról korábban több tanulmányt közöltünk. Az eredeti bűn által felvetett kérdések teológiailag természetesen nagyon fontosak, mégsem vonhatják már kétségbe magát az evolucionista világképet.