Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Cypero-Juncetum bufonii (Felföldy 1942) Soó & Csűrös 1949 (Békaszittyós)

Bas.: Juncetum bufonii Echinochloa crus-galli subass. Felföldy 1942.

Felföldy eredetileg két szubasszociációt írt le a Juncetum bufonii-társulás keretében, egy Echinochloa crus-galliról elnevezett szubasszociációt, amely nedves szántóföldeken kialakult törpeszittyós társulás. A másik szubasszociáció nedves libalegelők növényzetét tartalmazza Potentilla anserina szubasszociáció néven, jelentősen eltérő fajkombinációval. A Soó és Csűrös által később leírt Cypero-Juncetum ezzel a szubasszociációval azonosítható. Az a kísérlet, hogy a Felföldy-féle felvételeket az Echinochloo-Polygonetum lapathifolii Soó & Csűrös 1949 társulás alá vonjuk, amint azt Soó 1971-es munkájában javasolja, nyilvánvaló tévedés, ami a táblázati anyagok összehasonlításából egyértelműen kitűnik.

Azonális, természetes pionír jellegű társulás, amely kevéssé kötött, leggyakrabban homokos talajokon alakul ki. Talaja tápanyagokban szegény, karbonátokat nem vagy csak kis mennyiségben tartalmaz. Állományai egyaránt lehetnek természetes környezeti fluktuációk vagy antropogén devasztáló hatások eredményei.

Diagnosztikus fajkombinációja igen hasonló az iszapgyopáros társuláséhoz (Dichostylido-Gnaphalietum uliginosi), lényeges különbség mutatkozik viszont a dominanciaviszonyokban. Itt a domináns fajok a varangyszittyó (Juncus bufonius) és a barna palka (Cyperus fuscus). Állományai általában fajokban szegényebbek, és ez különösen jellemző a devasztált homokfelszíneken kialakuló közösségekre. Egyéb vonásaiban megegyezik az iszapgyopáros társulással (Dichostylido-Gnaphalietum), különösen, ha a folyómedri állományokat tekintjük.

Eredetileg a társulást kultúrhatás alatt álló nedves, tavasszal vízzel borított, agyagos sáros tarlókon, vizsgálták. Domináns fajai a varangyszittyó (Juncus bufonius) és az alacsony füzény (Lythrum hyssopifolium). Állandó fajai a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a baracklevelű keserűfű (Persicaria maculata), a fehér pimpó (Chenopodium album), a henye pimpó (Potentilla supina), a mezei tikszem (Anagallis arvensis), a csínos ezerjófű (Centaurium pulchellum), a cseplesz tátika (Kickxia elatine), az iszaplakó veronika (Veronica anagalloides), a nagy útifű (Plantago major). Jellemző fajnak tekinthető még a barna palka (Cyperus fuscus) és a halvány gyopár (Pseudognaphalium luteo-album).

M Az egész országban általánosan elterjedt. Különösen gyakori az alföldi folyók mentén, mind az ár- és hullámtereken, mind pedig a folyómedrekben.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero