Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Seslerietum uliginosae Soó 1941(Nyúlfarkfüves láprét)

Syn.: Seslerietum uliginosae Zólyomi 1934 (2b. §).

Szubkontinentális–balti elterjedésű, nálunk kifejezetten maradvány jellegű – valószínűleg fenyő-nyír kori eredetű –, síksági-hegylábi társulás. Viszonylag kis állományait ismerjük, amelyek montán mezoklimatikus hatás alatt álló alföldperemi lapályokon, előhegységek völgyeiben tenyésznek, nedves, tocsogós, meszes tőzegű (sás- és lombosmoha-tőzeg) rétlápi és réti talajokon. Ez a talaj többnyire kötöttebb, mint a csátés és a sáslápréteké, nyár végére erősebben kiszárad. Ezért összetételében ritkább az orchideák és más lápi pionírok előfordulása; helyettük nagyobb szerep jut a kiszáradó láprétek és az üde kaszálórétek növényeinek.

Alacsony, sűrű gyeptársulás, rendszerint kettős lágyszárú-szinttel. Az alsó, 20–30 cm magas domináns szintet a lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa) csomóinak törpezsombékjai alkotják, melyekben kodomináns lehet a muharsás (Carex panicea), a barna és a lápi sás (Carex hostiana és C. davalliana). A felső, 50–80 cm magas, lazább szerkezetű szintben jelentős szerepet játszik a kékperje (Molinia hungarica), a nagy szittyó (Juncus subnodulosus) és a gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa). Májusban még a Sesleria kékesszürke gyepje dominál a társulás képében, később a magas füvek zöldje, őszre pedig a kórós növények sárgásbarna színe válik uralkodóvá. Ez utóbbiak között jellemző a szürke és a csermelyaszat (Cirsium canum, C. rivulare), állandó faj a réti boglárka (Ranunculus acer), a vérontófű (Potentilla erecta), az ördögharaptafű (Succisa pratensis), az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) és a vízi menta (Mentha aquatica). A lombosmohák (Campylium stellatum, Drepanocladus aduncus, Brachythecium mildeanum, Calliergonella cuspidata) gyakran összefüggő párnákat alkotnak. Ritka, védett fajai a lisztes kankalin (Primula farinosa subsp. alpigena), az illatos hagyma (Allium suaveolens), a buglyos szegfű (Dianthus superbus) és a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a fehér zászpa (Veratrum album) és a lápi ibolya (Viola stagnina).

A (Kis-A.: Hanság, Szigetközben csak töredékesen), Mezőföld: Sárrét, DK (Bakony, Vértes: Csákvár, Balatonv.: Tapolcai- és Káli-medence, Örvény), DDt (Bakonyalja, Zala), N (Sopron, Vas: Bozsok).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero