Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

5. Juncetum subnodulosi Koch 1926 (19. kép) (Szittyós láprét)

Hazánkban a leggyakoribb üde lápréttársulás, amelynek állományai az egykori árterek, a dunai turjánosok, a dombvidéki völgyek és medencék lápos helyein nagy, sötétzöld, szigetszerű foltokként messziről szembetűnnek. Fragmentumai, átmeneti jellegű állományai magassásos réteken és mocsárréteken is fellépnek. Lesencetomajnál tőzegmohás szubasszociációja (Juncetum subnodulosi sphagnetosum) is tenyészik; sokfelé elterjedt kékperjés szubasszociációja (molinietosum hungaricae) a kiszáradó láprétek (Molinion) felé mutat átmenetet. Az előalpi és a pannon térség jellemzője.

Áramló talajvizű, forrásos helyeken a többi üde láprét- és forrásláptársuláshoz csatlakozik. Talaja meszes tőzeg. Felső (70–100 cm) és alsó (20–60 cm magas) gyepszint és aranyló zöld – 20–100%-os borítású – mohaszint jellemzi.

Domináns faja a nagy szittyó (Juncus subnodulosus), mellette tömeges lehet és állandó faj a lápi sás (Carex davalliana), a barna sás (C. hostiana), a kormos csáté (Schoenus nigricans), a széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium), a kékperje (Molinia hungarica), az ördögharaptafű (Succisa pratensis), azaz az üde és kiszáradó láprétek vezérfajai. További állandó fajok a muharsás (Carex panicea), a közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris), a csermely aszat (Cirsium rivulare), a réti füzény (Lythrum salicaria), a vízi menta (Mentha aquatica), a vérontófű (Potentilla erecta) és a réti boglárka (Ranunculus acer). A mohapárnákat jó néhány lombosmoha (Campylium stellatum, Calliergonella cuspidata, Bryum ventricosum, Fissidens adianthoides, Brachythecium rutabulum, Cratoneuron commutatum, Ctenidium molluscum, Drepanocladus aduncus) alkotja. Jellemző fajai csaknem mind védett fajok is. Így a lisztes kankalin (Primula farinosa subsp. alpigena), az illatos hagyma (Allium suaveolens), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), a lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa), a pannon lednek (Lathyrus pannonicus), a posványkakastaréj (Pedicularis palustris), a széles- és keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium, E. angustifolium), a fehérmájvirág (Parnassia palustris), a kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe), és a szibériai nőszirom (Iris sibirica). Ebben a társulásban is tenyészett – az ötvenes évekbeli kipusztulásáig – a fehér virágú, alpesi reliktum hízóka (Pinguicula alpina) is!

A (Kis-A, Dunav.: Esztergom, D–T köze), ÉK (Gödöllői-dv.), DK (Gerecse, Vértes, Bakony, Balatonv.: főleg Tapolcai-medence, Aszófő), NyDt (Vas, Zala), DDt (Bakonyalja, D-Zala, Somogy), N (Sopron).

Szittyós láprét (Juncetum subnodulosi) Devecser mellett a Széki-erdő szélén.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero