Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai


6. Carici flavae-Eriophoretum Soó 1944 (20. kép)(Gyapjúsásos láprét)
Syntax. syn.: Caricetum davallianae caricetosum flavae (Borhidi 1956) Komlódi 1958; Caricetum davallianae consoc. Carex flava Borhidi 1956 (3d. §).
Lektotípus: Soó R. Acta Geobot. Hung. 6: 52. Tab. 8. Aufn. Nr. 3. hoc. loco.
Montán társulás, leírása Erdélyből, Kolozsvár mellől, a Szilágysági Bükkből származik. Nálunk ritka, de a kisalföldi állományaink (Borhidi Acta Bot. Hung. 2: I. tábl. 8–12. felv.) is szinte fajra azonosak az erdélyi mintákkal. A hegy- és dombvidék forráslápokkal vagy tiszta vizű csermelyekkel öntözött szélesebb völgyeiben, hegylábi mélyedésekben a lápi szukcesszió során alakul ki mint védett fajokat őrző reliktum társulás. Előfordul acidoklin, bazoklin és átmeneti környezetben, mindig tőzeges, vizenyős talajon. E széles ökológiai spektrumából is adódik, hogy összetétele változatos, több – különböző domináns fajon alapuló – szubasszociációja különíthető el. Sárgászöld színű, háromszintű, tocsogós gyep, amelynek felső, 80–100 cm magas gyepszintjében a keskeny és a széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium, E. latifolium) uralkodik, míg az alsó, 30–50 cm magas lágyszárú szintet a névadó sárga sás (Carex flava), vagy a hozzá közelálló, alfajként is tekintett pikkelyes sás (C. lepidocarpa) alkotja, a muharsás (Carex panicea), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), a vérontófű (Potentilla erecta) kíséretében. A Nyugat-Dunántúlon (Kőszeg, Sopron, Őrség) a gyepes sás (Carex caespitosa), a Zempléni-hegységben a bugás sás (C. paniculata) léphet fel gyepalkotóként. Ezeket az állományokat Soó nyomán szubasszociációkként értékeli a hazai irodalom. A teljesen zárt és fajgazdag mohaszintben a Marchantia polymorpha, a Calliergonella cuspidata, a Campylium polygamum, a Drepanocladus aduncus, a Philonotis calcarea, és a Tomentohypnum nitens fordulnak elő nagyobb borítással. A zavart állományokban tömeges a békaszittyó (Juncus effusus). Jellemző fajok még az erdei zsurló (Equisetum sylvaticum), a fekete sás (Carex nigra) és a vidrafű (Menyanthes trifoliata), számos orchideafaj, mint a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), a széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis), az agárkosbor (Orchis morio) és a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea). Olykor megjelenik a reliktum füles fűz (Salix aurita) egy-egy példánya
ÉK (Zempléni-hg., Tornai-hg., Bükk, Naszály), NyDt (Vas), DDt (Bakonyalja, Somogy), N (Sopron, Kőszeg, Vend-v.).
Gyapjúsásos üde láprét (Carici flavae-Eriophoretum) Göd mellett.

Magyarország növénytársulásai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave