Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Eriophoro vaginati-Sphagnetum recurvi Hueck 1925 (22. kép) (Gyapjúsásos dagadóláp)

Az Északi-középhegység és Beregi-sík topogén dagadó lápja, hidegidőszaki reliktum, amelynek kialakulását sajátos helyi viszonyok tették lehetővé. A hegyvidéken kis, lefolyástalan medencék, az Alföld peremén jégkorszak végi, lefűződött holtágak (ősfolyómedrek) láposodtak el. Fennmaradásukban az oligotróf talajvíz, a mészmentes üledék, illetve kőzet és a helyi hűvös, párás klíma játszik jelentős szerepet. Az észak-alföldi dagadólápokban az aljzatot egy vizet át nem eresztő kékagyag réteg alkotja, amely fölött tőzegsár és 1–2 m vastag vízkamrás Sphagnum tőzeg halmozódott fel. Ezt itatja át az erősen savanyú kémhatású, 4–5-ös pH-jú mészmentes „talajoldat”. A hazai állományok területre kicsiny, pár száz m2 nagyságú lápterületek szívében alakultak ki, de szerkezetük teljesen hasonló a boreális vagy havasi társulásokhoz, csupán faji összetételük szegényebb, és a sérülékenységük nagyobb amazokénál.

Maga a láp zsombékok és semlyékek rendszeréből áll, amelyen egy felső (–80 cm magas) és egy alsó (20 cm magas) lágyszárú szint különíthető el. A ritkás cserjeszint (–100 cm) és lombkoronaszint (–5 m) erdősülési tendenciára utal, ami egyrészt a klíma melegedésének és a környezet szárazodásának következménye. A belső, kiemelkedő lápsziget, azaz maga a társulás csak a mocsári-lápi társulások övezetén áthatolva érhető el, amelyeknek a vize átlagosan még a nyár végén is eléri a 80–100 cm magasságot.

A domináns hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum) zsombékjain a zsombékalkotó tőzegmohák (S. palustre, S. magellanicum, S. fuscum) és lombosmohák (Polytrichum commune, P. strictum), továbbá reliktum a füles fűz (Salix aurita), a semlyékek selymes zöldes Sphagnum-szőnyegében (S. recurvum, S. fimbriatum) pedig a kereklevel harmatfű (Drosera rotundifolia), a tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos), a tőzegorchidea (Hammarbya paludosa), valamint a vidrafű (Menyanthes trifoliata) jellemző. Állandó kísérő fajok még a mocsári kocsord (Peucedanum palustre), a peszérce (Lycopus europaeus), a gyapjasmagvú sás (Carex lasiocarpa), a molyhos nyír (Betula pubesens) és a rezgő nyár (Populus tremula).

A (Csaroda: Nyíres-tó, Bábtava, Navat-patak), ÉK (Bükk: Kelemér, Mátra: Siroki-láp).

Gyapjúsásos dagadóláp (Eriophoro vaginati-Sphagnetum recurvi) a siroki lápon, a háttérben molyhos nyír (Betula pubescens) bozóttal.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero