Magasfüves, sok kaszálóréti elemet tartalmazó, 2–3 szintes növénytársulás, amely a többi hazai kékperjés társulástól mind faji összetételében, mind megjelenésében különbözik. Talaja nem agyagos, inkább laza hordalékon kialakult réti talaj. A társulás valószínűleg a termőhely hosszan tartó, lassú kiszáradásának eredménye, ezért nincs közvetlen szukcessziós kapcsolatban az üde láprétekkel, amelyek fajai teljesen hiányzanak belőle. Ugyanakkor a kiszáradó láprétek és a kaszálórétek közt kialakuló tipikus szukcessziós átmenet, amelyben a kiszáradó láprétek domináns faja, a nádképű kékperje (Molinia arundinacea) mellett már csak Molinietalia-faj fordul elő mint társulásreliktum, amilyen a fehér zászpa (Veratrum album), a muharsás (Carex panicea), az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), a szürke aszat (Cirsium canum) és a nyári tőzike (Leucojum aestivum). Ezzel szemben a társulás differenciális fajaiként értékelhetők a mezofil rétek egyre tömegesebben megjelenő fajai, mint a francia perje (Arrhenatherum elatius), a cincor (Cynosurus cristatus), a réti lednek (Lathyrus pratensis), a paszternák (Pastinaca sativa), a keskenylevelű perje (Poa angustifolia) és az aranyzab (Trisetum flavescens). A társulás szüntaxonómiai besorolása nem egyértelmű. Ebben a tekintetben Pott (1995) felfogását követjük, aki a Molinia arundinacea dominanciájú társulásokat – amelyek közül egyesek (pl. a Cirsio tuberosi-Molinietum arundinaceae) a Mesobromion felé mutatnak átmenetet – a Molinion coeruleae csoportba sorolja.

A láprétek savanyodásának és kiszáradásának számos lápterületen észlelhető folyamata következtében a társulás felismerése egyre több helyen – pl. a Nyugat-Dunántúlon – várható. Jelenleg Belső-Somogyból és a Hanságból ismert. Nem kizárt, hogy az Alpokaljáról közölt Molinietum coeruleae arrhenatheretosum Wagner 1950 szubasszociáció állományai is ehhez a társuláshoz tartoznak.