Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Camphorosmetum annuae Rapaics ex Soó 1933 (34. kép) (Szolonyec vaksziknövényzet)

Bas.: Camphorosmetum ovatae Soó 1933.

Syn.: Camphorosmetum annuae Wenzl 1934.

A társulást a nomenklatúrai szabályok szerint először Soó írta le és közölte a Debreceni Szemlében, melynek különlenyomata 1933-ban jelent meg. Mucina (1993) tévesen tulajdonítja az első leírást Wenzlnek, amely 1934-ben jelent meg és a Fertő-tó mellett készült felvételi anyagra épül. A Wenzl-féle név jellegzetes esete a heterotipikus homonímnak.

A hortobágyi és egyáltalán a tiszántúli szikesek egyik legjellemzőbb, legismertebb társulása. Találó, népi eredetű nevét a nemzetközi irodalom is tükörfordításban („blind-szik”) vette át. A szikpadkák és a szikfokok határán sávszerű állományokat alkotó asszociáció, amelyre a padkák peremének hátráló eróziója miatt a peremén felhalmozódó, állandó friss málladékként képződő amorf kovasav (SiO2) és az általa meghatározott szélsőséges környezeti feltételek jellemzők. Vakszik csak ott jöhet létre, ahol a talaj időszakosan nedves, azonban ezt viszonylag hamar felváltja a termőhely szélsőséges kiszáradása.

A termőhely szélsőséges viszonyaira jellemző, hogy a talaj pH-ja 8,6-tól 10-ig terjedhet, és az ozmózisos vízvisszatartó ereje elérheti a 83 atmoszférát. A hazai flórában egyedül a bárányparéj képes ilyen nagyságrendű ozmózisos szívóerőt kifejteni.

A vakszikre a therophyton életforma jellemző; mind az egyéves füvek, amilyen a puha rozsnok és a gumós perje (Bromus mollis és Poa bulbosa), mind az efemer, opportunisztikus lágyszárúak, amilyen a kamilla, az egérfarkfű és a madárkeserűfű (Matricaria chamomilla spp. salina, Myosurus minimus, Polygonum aviculare) megjelenhetnek, de mindegyik csak csekély dominanciával.

Ha a vakszik túl sokáig nedves marad, akkor mézpázsit növi be, ha viszont a vízborítás hiányzik, akkor először a szikpadka peremén sávszerűen elhelyezkedő sziki üröm-tövek terjednek rá, majd ezt követi a csenkeszgyep is. A padkák közötti, nagyon erősen lepusztult, de hamar kiszáradó fenekeket is ellepheti a bárányparéj (Camphorosma ovata). Ha a lepusztulás viszonylag új keletű (lásd „patamintázat”), a valamikori padkák emlékeként kis foltokban az ürmös sziki gyep fajai is meghúzódhatnak, egy-egy csenkesz- vagy ürömtő védelmében. Ha azonban a talaj felszínközeli rétegének nagy a sótartalma (ún. „szoloncsákos szolonyec”), akkor a bárányparéjjal együtt tömeges lehet a szárnyasmagvú budavirág (Spergularia maritima) és a sziki sóballa (Suaeda maritima) megjelenése is.

A (D–T, Tt, Nyír, ÉA).

Szolonyec vaksziknövényzet (Camphorosmetum annuae) és szikfoktársulás (Puccinellietum limosae) egy szikes tó parti zonációjában.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero