Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Plantagini tenuiflorae-Pholiuretum pannonici Wendelbg. 1943 (39. kép) (Szikérnövényzet)

Mucina (1993 I: 536) a Wendelberger-féle nevet tévesen vezeti vissza Soó 1933-as közlésére, ahol a Puccinellietum limosae plantaginetosum tenuiflorae néven egy egészen más társulás található, amelyben a Pholiurus pannonicus egyáltalán nem szerepel, és amelyet Matricario-Plantaginetum tenuiflorae néven különítettünk el külön asszociációként (lásd a következő társulás leírását).

A társulás a szolonyec szeriesz jellegzetes tagja, amely gyakran fordul elő a szikfokok mélyebb fekvésű sávjaiban és a szikpadkák közötti sekély, árokszerű mélyedésekben. Mivel mindig keskeny, szalagszerű állományokat képez, ezért sokáig nem választották külön a szikfokoktól. Állományaik összetétele valóban kevéssé tér el egymástól; a fő különbség inkább termőhelyi és fiziognómiai. A szikerek funkciója az, hogy a padkákról lehordódó finom szemcsés anyag (agyag- és iszapfrakció) bennük mozog a helyi erózióbázist képező szikes mocsarak irányában. Ezért a szikerek mindig feliszapolódnak.

Az állományalkotó kígyófark (Pholiurus pannonicus) és vékony útifű (Plantago tenuiflora) együttes előfordulása jellemző, annak ellenére, hogy a kígyófark jelentősen nedvességigényesebb, mint a só- és szárazságtűrő, de szélesebb ökológiai amplitúdóval rendelkező vékony útifű. Mellettük jelentős mértékű az iszapnövények előfordulása, mint a gombos ecsetpázsit (Alopecurus geniculatus), a mocsári és az egypelyvás csetkáka (Eleocharis palustris és E. uniglumis), az egérfarkfű (Myosurus minimus), a sziki boglárka (Ranunculus lateriflorus) és a sziki kányafű (Rorippa kerneri), továbbá a szélsőséges nedvességingadozásokat jól tűrő, opportunisztikus fajok, mint a büdös zsázsa (Lepidium ruderale), a madárkeserűfű (Polygonum arenastrum) és a gumós perje (Poa bulbosa). Rajtuk kívül néhány általánosabb elterjedésű sótűrő növény (Artemisia santonicum, Cerastium dubium, Gypsophila muralis) fordul elő kisebb állandósággal.

A szikérnövényzet elterjedése gyakorlatilag a szikfokokéval egyező. Ahol padkásodás van, ott a szolonyec szikeseken mindenütt találunk szikereket is.

A (Kis-A), Dunav. (Mezőföld), D–T, Tt, Nyír.

Szikérnövényzet (Plantagini tenuiflorae-Pholiuretum pannonici), amely a vizes átmosás következtében szologyosodik és eróziós árkokat hoz létre, amelyek törpezsombékokat vesznek körül. Ezt nevezik „marokkal rakott sziknek” a Hortobágyon.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero