Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

3. Puccinellietum limosae Magyar ex Soó 1933 (34. kép) (41. kép) (Szolonyec szikfoknövényzet)

A társulást először Rapaics írja le 1927-ben mennyiségi elemzés nélkül (2b. §). Az első érvényes leírás Soó 1933-as munkájában található, és nem 1936-ban, mint azt Mucina tévesen írja (1993 I: 538).

A szolonyec szerieszben a sziki gyepek és a sziki mocsárrétek közötti, köztes helyzetű társulás. A sziki gyepektől rendesen keskeny, szalagszerű vaksziksáv választja el, amely mindig a szikpadkák lepusztuló peremeit szegélyezi. A szikfoktársulások a hosszabb ideig nedvesen maradó, iszapos-agyagos felszínű, rossz szerkezetű talajokon alakulnak ki, amelyeken kora tavasszal rendszeres a kékalgás (főként Nostoc commune) vízvirágzás. Az erős nyári kiszáradás a kékalgák pusztulását okozza; ezután a gyephézagokban alkalmilag számos egyéves faj is megjelenik. A köztes helyzetnek megfelelően vannak inkább rét jellegű, magasabb fűvű, valamint erodáltabb felszínű, vakszikfoltokkal váltakozó, gyérebb és foltosabb növényzetű állományai.

Legfontosabb fajai a domináns sziki mézpázsit (Puccinellia limosa) mellett számos, a szikfokokra és a sziki gyepekre jellemző növény, mint a sziki üröm (Artemisia santonicum subsp. monogyna és subsp. patens), a sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicus), a bárányparéj (Camphorosma annua), a sziki madárhúr (Cerastium dubium), a kamilla (Matricaria chamomilla), a magyar sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungaricum), a kígyófark (Pholiurus pannonicus), a sziki és a vékony útifű (Plantago maritima és P. tenuiflora), valamint a sziki pozdor (Scorzonera cana).

Rét jellegű állományaikban gyepalkotó lehet a fehér tippan (Agrostis stolonifera) és a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), míg zavarásos helyeken a sziki árpa (Hordeum hystrix) szaporodik el. A legnagyobb sótartalmú szikfokokon jelennek meg a jellegzetes halofitonok: a parti laboda (Atriplex litoralis), a sziksófű (Salicornia prostrata), a sziki ballagófű (Salsola soda), a sziki sóballa (Suaeda maritima) és a budavirágok (Spergularia spp). A déli Hortobágy és a Körös-vidék szikfokain helyenként tömeges, szinte fáciesalkotó a szubendemikus Plantago schwarzenbergiana.

A mézpázsitos szolonyec szikfokgyepek az Alföld középső, déli és keleti részén széles körben elterjedtek, nemcsak a Tiszántúlon (Hortobágy, Bihari-legelő, Körös- és Maros-vidék), hanem a Borsodi-Mezőségen, sőt határainkon túl a Bánságban, Bácskában és a Vajdaságban is.

Mézpázsitos szolonyec szikfoknövényzet (Puccinellietum limosae) a Hortobágyon, a Kunmadarasi-pusztán.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero