Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Limonio–Artemisietum santonici (Soó 1927) Topa 1939 (42. kép) (Sóvirágos-ürmös szikfoknövényzet)

Gyakran félreismert, az ürmös szikes pusztával összetévesztett, hibásan interpretált (pl. Mucina 1993 I: 539) társulás. Mind termőhelyileg, mind a növényzet szerkezetét tekintve nagymértékben eltér a csenkeszes sziki gyepektől. A gyepje gyér, a veresnadrágcsenkesz (Festuca pseudovina) és a mézpázsit (Puccinellia limosa) különálló tövei nagyjából hasonló arányban alkotják, de a 2-es dominanciát egyik sem haladja meg.

Legnagyobb borítást a nagy, elfásodó ürömtövek (főleg: Artemisia santonicum subsp. patens) adnak, de a nagy sótartalmú, kloridos szikeseken igen jelentős lehet a magyar sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungaricum) dominanciája is. Fontosak a szikfokokra és szikes tófenekekre jellemző halofitonok, a sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicus), a parti és a dárdás laboda (Atriplex litoralis és A. hastata), a fakó laboda (Chenopodium glaucum), a sziksófű (Salicornia prostrata) és a sóballafajok (Suaeda maritima, S. pannonica). A sziki gyepekkel közös fajai a sziki buvákfű (Bupleurum tenuissimum), a sziki madárhúr (Cerastium dubium), a sziki útifű (Plantago maritima), a villás boglárka (Ranunculus pedatus) és a sziki here (Trifolium angulatum). A szárazabb, iszapos felszíneken gyakori lehet a puha rozsnok (Bromus mollis), a keskenylevelű sás (Carex stenophylla) és a mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis), ahol pedig foltokban tovább megmarad a nedvesség, ott a szikerekre jellemző fajok, a gombos ecsetpázsit (Alopecurus geniculatus), a kígyófark (Pholiurus pannonicus), a vékony útifű (Plantago tenuiflora) és a sziki kányafű (Rorippa kerneri) is megjelenik.

Kontinentális jellegű, a félsivatagi ürömpusztákkal kapcsolatot mutató társulás, amelyet nálunk eddig csak a Hortobágyról, főleg a kloridos-szikes jellegű déli részéről ismerünk típusos kifejlődésben, bár degradáltabb, florisztikailag elszegényedett állományai – akár szekunder módon is – többfelé kialakulhatnak. Főleg azokra az erősen erodált szolonyec felszínekre jellemző, ahol már a padkásodás az A-szint areális lepusztulásába ment át, és ezért a sótartalom közvetlenül fejtheti ki hatását a növényzetre. Nagyobb állományai vannak a Vajdaság szikesein és az Erdélyi-medence sós talajain.

Sóvirágos-ürmös szikfoknövényzet (Lmonio-Artemisietum santonici) Kócsujfalunál a Hortobágyon.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero