Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae Soó in Máthé 1933 corr. Borhidi 1996 (44. kép) (Ürmös szikespuszta)

Bas.: Festucetum pseudovinae artemisiosum Soó 1933; Artemisio-Festucetum pseudovinae Soó in Máthé 1933 (3g. §).

Az Artemisio-Festucetum pseudovinae nevet a 3g. § ajánlása értelmében ki kellett egészíteni egy megfelelő Artemisia-faj fajnevével, amely Soó táblázata és szövege alapján az Artemisia santonicum kellett hogy legyen.

Szikes gyepeink másik, nagy elterjedésű társulása, amelynek areája a Fertő vidékétől az Erdélyi-medencéig terjed, ahol az Artemisietum santonici társulás váltja fel. Golub és munkatársai Kelet-Európa középső részéről jeleznek hasonló jellegű fajkombinációkat. Legnagyobb kiterjedésű, tipikus ürmös szikeseink a Hortobágyon vannak (tipikus szolonyec, illetve kloridos-szikes változatban), míg a kiskunsági állományok egy, a szoloncsákokra nézve tipikus differenciális fajnak, a sziki zsázsának (Lepidium crassifolium) jelenlétével jellemezhető (Lepidio crassifoliae-Festucetum pseudovinae Soó [1947] 1971 néven időnként önálló asszociációként is említett) szubasszociációt képeznek. Mivel az említett fajon kívül más, igazi differenciális faj nem fordul elő, ezért itt szintén Soó (1947, 1964) korábbi felfogását követjük.

Gyepalkotó füve a veresnadrágcsenkesz (Festuca pseudovina), hozzá gyakran – főleg a nedvesebb foltokon – a sziki mézpázsit (Puccinellia limosa) és a keskenylevelű sás (Carex stenophylla), a kopárosodó állományokban a puha rozsnok (Bromus mollis) és a gumós perje (Poa bulbosa), a zavart, rontott helyeken a sziki árpa (Hordeum hystrix) társul.

Domináns faja a sziki üröm alfajai (Artemisia santonicum subsp. monogyna és a subsp. patens, valószínűleg két genetikailag önálló kisfaj!). További jellemző növények a sziki buvákfű (Bupleurum tenuissimum), a mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis) főleg szárazabb állományokban, a magyar sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungaricum), a pusztai madártej (Ornithogalum orthophyllum), a sziki útifű (Plantago maritima), a sziki pozdor (Scorzonera cana), a villás boglárka (Ranunculus pedatus) és a „bodorkák”: Trifolium angulatum, T. retusum és T. strictum. Üdébb állományokban a füves szikes pusztákéval több közös faj is előfordul, pl. a bárányüröm (Artemisia pontica), a sziki madárhúr (Cerastium dubium), a réti peremizs (Inula britannica) és a karcsú kerep (Lotus angustissimus). Csak a Dél-Tiszántúlon, a bihari szikeseken, a déli Hortobágyon és a Nyírség déli peremének sziki gyepjeiben fordul elő, de ott helyenként tömeges a szubendemikus erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana). A nagyobb sótartalmú talajokra jellemző a sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicus), a parti laboda (Atriplex littoralis), a magyar sóvirág (Limonium gmelini subsp. hungaricum) és a sziki sóballa (Suaeda maritima); a szoloncsákokra a sziki szittyó (Juncus gerardii) és a pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium) nagy dominanciájú megjelenése (szubasszociáció-jelző), míg a szologyos foltokon a bárányparéj (Camphorosma annua) tipikus. A gyep hézagait rövid virágzási idejű egyévesek töltik ki; kora tavasszal először az Erophila verna, majd a Matricaria chamomilla subsp. salina tömeges.

Tipikus „hézagtöltő” egyévesek még: Lepidium ruderale, Myosurus minimus, Polygonum arenastrum, Scleranthus annuus. Hasonló a mohák (Ceratodon purpureus, Rhacomitrium canescens, Polytrichum commune) és a zuzmók (Cladonia foliacea, C. furcata) szerepe; amelyek a degradálódó A-szintű, amorf kovasav-kiválásos foltokon jelennek meg.

Ürmös szikespuszta(Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae) magyar sóvirággal (Limonium gmelinii subsp. hungaricum), a háttérben hernyópázsitos rét (AgrostioBeckmennietum), hátul pedig sziki nádas (Bolboschoeno-Phragmitetum).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero