Az alföldi erdőssztyepp egyik legjellegzetesebb növénytársulása. A Tisza-völgynek arra az ingadozó vízállású, szélsőséges vízháztartású térszínére jellemző, amelyen a helyi viszonyoktól függően alakulnak ki erdők, pusztagyepek, szikesek és mocsarak. Leggyakrabban a szikespusztai tölgyesek tisztásainak jellemző erdőssztyepp-rétjeként jelenik meg, de többfelé megvan olyan területeken is, ahol ma már nincsenek – de korábban bizonyára voltak – szikespusztai tölgyesek. Mind fiziognómiailag, mind florisztikai összetételét tekintve eltér a szikes pusztagyepektől. Igen jellegzetes megjelenésű és összetételű, részben a kétszikűekben gazdag rétsztyeppekre, részben az ernyős-magaskórós „szegélytársulásokra” emlékeztető asszociáció. Állományalkotó benne a sziki kocsord (Peucedanum officinale) és a réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius). Helyenként (pl. Borsodi-sík) az aranyfürt (Aster linosyris) tömege felülmúlja a réti őszirózsáét (ritkán hibridjeik is előfordulnak). A szikespusztákkal való kapcsolatot jelzi a sok bárányüröm (Artemisia pontica) és sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungaricum), továbbá a kisebb szikes foltokon megjelenő sziki üröm (Artemisia santonicum), az apró keresztfű (Cruciata pedemontana), a mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis), a sziki pozdor (Scorzonera cana) és a villás boglárka (Ranunculus pedatus). Réti jellegét és a talaj változó vízállapotát hangsúlyozza a sokszor tömeges, gyepalkotó ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a korcs nőszirom (Iris spuria), az agárkosbor (Orchis morio) és több kétszikű lágyszárú, pl. a kis ezerjófű (Centaurium erythraea), a réti kakukkszegfű (Lychnis floscuculi), a sárga fogfű (Odontites lutea), a gumós kőtörőfű (Saxifraga bulbifera), a vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata) és a festő zsoltina (Serratula tinctoria). Foltokban megjelenhet a nád (Phragmites australis); ez egyúttal veszélyeztető tényező is.

A löszpuszták fajaiból csak az elterjedtebbek, tágabb tűrésűek vannak meg: Agropyron intermedium, A. repens, Festuca rupicola, Filipendula vulgaris, Fragaria viridis, Galium verum, Peucedanum alsaticum, Stellaria graminea, Veronica prostrata, helyenként (pl. Ohat) meglehetnek viszont a lösz-erdőssztyepp jellegzetes cserjéi is, mint a törpemandula (Amygdalus nana) és a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa).

Jellegzetesen Kárpát-medencei, a Pannonicumra jellemző növénytársulás. Kisebb fragmentumait a Bécsi-medencéből és a Morvamezőről is említik (Wendelberger 1964), fő elterjedése azonban a Kárpát-medence keleti részén van: sávszerűen húzódik a Temes–Béga vidékétől az Északi-középhegység lábáig (vö. Zólyomi et Tallós 1967).