Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Festucetum vaginatae Rapaics ex Soó 1929 em. Borhidi 1996 (48. kép) (Nyílt, évelő, mészkedvelő homokpusztagyep)

A Festucetum vaginatae eredeti leírásában együtt szerepel a buckaoldal nyílt Fumana-típusú gyepje (fumanetosum), a buckatető pionír Festuca vaginata-típusú gyepje (festucetosum vaginatae vagy typicum), a széles homokhátak árvalányhajas típusa (stipetosum), valamint a buckahajlat Holoschoenus típusú gyepje (holoschoenetosum) és a buckaköz Salix rosmarinifolia-típusú törpecserjése (salicetosum rosmarinifoliae) is. Borhidi az utóbbi két szubasszociációt külön társulásokként kiemelte, aminek következtében az asszociáció az eredeti leíráshoz képest lényegesen szűkebb értelmezést nyert, amit az emendáció fejez ki.

Hazánk egyik legspeciálisabb, egyben legnagyobb kiterjedésű bennszülött növénytársulása. Az edafikus tényezőktől erősen befolyásolt, igen változatos intrazonális élőhely.

Az egykori mozgó futóhomok-terület, amely a jégkor utáni vegetációfejlődésmogyorókori fázisában volt a legkiterjedtebb, azóta a klíma nedvesebbé és később hűvösebbé válásával összezsugorodott. A futóhomok a török hódoltság alatt és után a kiterjedt intenzív legeltetés (szürkemarha-tartás) eredményeként újra mozgásnak indult. A mozgó homok a XVIII. század végén és a XIX. században súlyos károkat okozott.

Az Alföld erdőssztyepp klímájának kontinentális jellege a laza szerkezetű, alacsony humusztartalmú, rossz vízgazdálkodású homoktalajokon felerősödik, ezért a növényzet félsivatagi jellegűvé válik. A gyepek záródása kismérvű (30–70%). A nyári aszály elviselésére különböző adaptív stratégiák teszik képessé a növényfajokat (lásd az osztály és a rend jellemzésénél). A tavaszi egyévesek például ősszel vagy kora tavasszal csíráznak, nyár elejére már termést érlelnek pl. a vadrozs (Secale sylvestre), egyes fajok mély karógyökerükkel képesek többletvízhez jutni, mint a csikófark (Ephedra distachya), a naprózsa (Fumana procumbens), a báránypirosító (Alkanna tinctoria), mások pedig a párologtatás csökkentésére törekszenek, mint a magyar csenkesz (Festuca vaginata) és a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), míg egy érdekes csoport a fotoszintézis ún. C4-es útja segítségével – a forró nyárban is növekedve és ősszel termést érlelve – képes helyet találni magának e mostoha termőhelyen (pl. a poloskamag és a ballagófű).

A nyílt homokpusztagyep domináns füvei a magyar csenkesz (Festuca vaginata) és a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a jobb vízgazdálkodású termőhelyeken pedig a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata). A gyep igen jellegzetes fajkészletű. Még a degradáltabb állományok is megőriznek annyit a karakterfajok közül, ami elegendő a társulás felismeréséhez.

Ilyen jellemző fajok: a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a homoki vértő (Onosma arenaria), a naprózsa (Fumana procumbens), a homokviola (Syrenia cana), a kései szegfű (Dianthus serotinus), az igen ritka, endemikus tartós szegfű (Dianthus diutinus), a csikófark (Ephedra distachya), a homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata subsp. arenaria), a homoki imola (Centaurea arenaria subsp. tauscheri), a homoki csüdfű (Astragalus varius), a homoki varjúháj (Sedum urvillei), a homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus), a borzas len (Linum hirsutum subsp. glabrescens), az ősszel virágzó homoki kikerics (Colchicum arenarium), a füvek közül a deres fényperje (Koeleria glauca). A nyílt növényzet közti homokfelszíneket – különösen télen és kora tavasszal jól látható moha-zuzmó szinúziumok borítják (Cladonia foliacea subsp. convoluta, C. magyarica, Syntrichia ruralis stb.).

Az Alföld homokterületein elterjedt (Duna–Tisza köze, Mezőföld, Tiszazug, Kisalföld). Legtipikusabbak a Duna–Tisza közi állományok.

A múlt században megindult szőlő- és gyümölcstelepítés, valamint a századunkban kiteljesedett homokfásítás következtében a mozgó buckákat megkötötték, ezáltal a nyílt homoki gyepek java része megsemmisült. A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi, bócsa-bugaci területein, valamint Csévharaszton, Kunbaracs–Kunadacs térségében, a Kolon-tónál, illetve Kiskunhalas, Kiskunmajsa és Kiskunfélegyháza térségében maradtak fenn természetközeli állományaik.

Nyílt, évelő, mészkedvelő homok-pusztagyep (Festucetum vaginatae) virágzó naprózsával (Fumana procumbens) és báránypirosítóval (Alkanna tinctoria) Fülöpházán.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero