Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Achilleo ochroleucae-Corynephoretum (Hargitai 1940) Borhidi 1996 (Duna–Tisza közi mészkerülő homokpuszta)

Bas.: Festucetum vaginatae danubiale corynephoretosum Hargitai 1940.

A Duna–Tisza közi hátság középső vonulatának mészkerülő homokján kialakuló homokpusztagyep, amely többnyire pusztai tölgyesek tisztásain, a talajvíztől távol eső buckahátak savanyú kémhatású, tápanyagban szegény, igen laza homoktalaján alakul ki. Hargitai szerint a homok csak másodlagosan lúgozódott ki és vált tápanyagban szegényebbé, amit a talaj mélyebb, 20 és 40 cm mélyen fekvő rétegeiben mért, semlegestől gyengén bázikusig terjedő pH-értékek és a karbonáttartalom igazol.

Állományaiban az ezüstperje (Corynephorus canescens) szürke, berzedt csomóinak laza gyepje uralkodik, amely többnyire 40–50% borítású, bár elérheti a 80%-os záródást is. Az ezüstperje csomói között nagy területet fednek a mohák és a zuzmók, elsősorban a Syntrichia ruralis és a Ceratodon purpureus, illetve a Cladonia foliacea, C. furcata, C. magyarica és a Parmelia conspersa. Egyes helyeken a gyepnek felső szintje alakul ki a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) dominanciájával. Ezek az állományok nyáron, a virágzó árvalányhaj tömegeivel és a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) terméses csoportjaival elragadó képet nyújtanak, és a legszebb árvalányhajas gyepjeink közé tartoznak.

A domináns ezüstperje mellett a magyar csenkesz (Festuca vaginata) csak kis szerepet játszik, gyakran teljesen hiányzik. A pázsitfüvek közül főleg a deres fényperje (Koeleria glauca), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a sima komócsin (Phleum phleoides) és a vadrozs (Secale sylvestre) gyakoribb. A mészkedvelő homokpusztai gyeptől acidofil fajok különböztetik meg, amilyen a kékcsillag (Jasione montana), a sovány veronika (Veronica dillenii), a juhsóska (Rumex acetosella) és a tarlóhere (Trifolium arvense). A nyírségi homokpusztáktól a valódi Festucion vaginatae-fajok nagyobb számban való előfordulása jellemzi, amilyen a homoki kikerics (Colchicum arenarium), a homoki cickafark (Achillea ochroleuca), a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a naprózsa (Fumana procumbens) és a homoki kutyatej (Euphorbia seguieriana), bár ezeknek a gyakorisága jóval kisebb, mint a meszes homokpusztagyepben. Segítik az elkülönítést a földrajzi vikariáns fajok, pl. a magyar kökörcsint helyettesítő fekete kökörcsin vagy a gumós vértőt helyettesítő homoki vértő (Onosma arenarium subsp. arenarium).

A (D–T, különösen Nagykőrös és Kecskemét között, legszebb állománya a pusztavacsi Strázsadomb és környéke). Bennszülött társulás.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero