Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

5. Pseudolysimachio spicatae-Salicetum rosmarinifoliae (Hargitai 1940) Borhidi 1996 (Cinegefüzes buckaközi homoki gyep)

Bas.: Festucetum vaginatae danubiale salicetosum rosmarinifoliae Hargitai 1940.

A buckák közti lapos vagy meredekebb falú mélyedések alján kialakuló, a talajvízszinttől erősen függő, alacsony törpecserjés társulás. Korábban a mészkedvelő homokpusztagyep (Festucetum vaginatae) egyik ökológiai változatának (salicetosum rosmarinifoliae szubasszociációnak) tartották. Külön társulásként való megkülönböztetése mind eltérő fiziognómiája és összetétele, mind erősen elütő termőhelyi adottságai miatt indokolt.

A vízzel jól ellátott, de nem elárasztott buckaközi mélyedésekben él. Talaja nedves, kedvező vízgazdálkodású, de kevéssé kötött homok. Felső 20–30 cm vastag rétege barna színű, humuszos, gazdag rizoszférájú, amely fokozatosan megy át az alatta elhelyezkedő világos, sárgás színű homokrétegbe. A felső szint gyengén kilúgzott, semleges vagy gyengén bázikus kémhatású, az alsó szint erőteljesen bázikus, 8 feletti pH-értékekkel.

Állományai a meredekebb buckák közti mélyedésekben élesen elváló zöld színű növényzeti foltok, amelyeket a rozmaringlevelű fűz csaknem teljesen záródó, 30–40 cm magasságú szintje alkot, s amelyből szálanként vagy kisebb csoportok formájában emelkednek ki a kísérő füvek és sásfélék, illetve kétszikű növények.

Az uralkodó rozmaringlevelű fűz (Salix rosmarinifolia) mellé gyakran társul a selymes zanót (Cytisus ratisbonensis) és elvétve megjelennek cserjék (galagonya, sóskaborbolya) és fák (szürke nyár, nyír) újulati példányai is. A társulás állandó kísérői közül jellegzetes a szürke káka (Holoschoenus romanus) és a félszáraz gyepek fajai, mint a macskafarkú veronika (Veronica = Pseudolysimachion spicatum), a tejoltó galaj (Galium verum), a homoki cickafarkot (Achillea ochroleuca) egyre nagyobb mértékben helyettesítő pannon cickafark (Achillea pannonica), a sima komócsin (Phleum phleoides), a csilláros ökörfarkkóró (Verbascum lychnitis), a közönséges varfű (Knautia arvensis), a vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca), a szarvaskerep (Lotus corniculatus), az őszi oroszlánfog (Leontodon autumnalis) és a fűzlevelű peremizs (Inula salicina). Ugyanakkor szálanként még mindig megtalálhatók benne a homokpusztagyep egyes fajai is, mint a magyar csenkesz (Festuca vaginata), a rákosi csenkesz (Festuca wagneri), a deres fényperje (Koeleria glauca), a gyapjas bakszakáll (Tragopogon floccosus) és a magyar habszegfű (Silene otites subsp. hungarica). Jellemző továbbá a nedvességigényesebb psammophytonok megjelenése, amilyen a kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum officinale), a bennszülött tartós szegfű (Dianthus diutinus) és védett orchideánk, a Borbás-nőszőfű (Epipactis atrorubens subsp. borbasii). A mohaszint rendszerint gyengén fejlett, a mezofil mohák (Camptothecium lutescens, Thuidium tamariscifolium, Hypnum cupressiforme) megjelenése jellemző.

A (D–T köze; Dunav.Tt, ritka).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero