Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

3. Secali sylvestris-Brometum tectorum Hargitai 1940 (Vadrozs-fedélrozsnok gyep)

Bas.: Bromus tectorum-Secale sylvestre ass. Hargitai 1940, syn.: Brometum tectorum danubiale Hargitai 1940 (34. §), Brometum tectorum secaletosum Soó 1938 (2b. §).

A Duna–Tisza köze homokjának egyéves homoki gyepje, amelyet korábban (Kerner 1863, Hargitai 1940) elsődleges homokkötő pionír társulásnak tartottak, valójában azonban a feltört vagy felszaggatott (széltörés, katonai lőtér) évelő homoki gyepek, felhagyott homoki szőlők helyén, olykor kiritkuló akácosok, ún. „akáctemetők”, vagy a talajvízszint leszállása következtében kiszáradó, illetve kiritkuló tölgyesek tisztásain meginduló másodlagos szukcesszió pionírjai, amelyek egyaránt előfordulhatnak meszes és gyengén savanyú homokon.

Termőhelye a mélyen fekvő talajvízszint felett kialakult finom szemcsés, többnyire mészben gazdag, ritkábban gyengén savanyú, mindig kissé humuszos, homoki talaj.

Állományai laza szerkezetű, 30–50%-ig záródó, főleg egyéves, alacsony termetű lágyszárúakból álló, korán sárguló gyepek, amelyeknek nyári aszpektusát a fedélrozsnok (Bromus tectorum) vörhenyes, bókoló egyedei vagy a tömeges, korán termőre forduló vadrozs (Secale sylvestre) világossárga színe alakítja ki. Az őszi aszpektusban a homoki seprűfű (Bassia laniflora) szürke-deres gyapjas csomói és a homoki keserűfű (Polygonum arenarium) fátyolszerű fehér virágzatai alkotnak jellegzetes színfoltokat.

A társulás uralkodó faja a fedélrozsnok és a vadrozs, ritkábban a gumós perje (Poa bulbosa), az őszi aszpektusban pedig a homoki seprűfű és a homoki keserűfű. Nagyobb borítással szerepelhet még a törpe árvácska (Viola kitaibeliana), a homoki cickafark (Achillea ochroleuca) és a királydinnye (Tribulus terrestris), zavartabb helyeken a tövisperje (Tragus racemosus) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon). Rendszeresen megtalálható itt a puha rozsnok (Bromus mollis), a homoki útifű (Plantago indica), a pusztai ternye (Alyssum turkestanicum), a homoki pimpó (Potentilla arenaria), valamint a mohaszintet alkotó Syntrichia ruralis, Cladonia foliacea és Parmelia conspersa. Az említetteken kívül jellemző még a társulásra a berzedt rozsnok (Bromus squarrosus), a fénylő poloskamag (Corispermum nitidum), a homoki ballagófű (Salsola kali), továbbá az évelő homokpusztagyepek (Festucion vaginatae) fajai, amelyek valamennyi egyéves, homoki gyeptársulás közül itt fordulnak elő a legnagyobb arányban, mint a kései szegfű (Dianthus serotinus), a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a homoki kikerics (Colchicum arenarium), a magyar csenkesz (Festuca vaginata) és a homoki ternye (Alyssum tortuosum).

A (D–T, Dunav., Tt ritka), DDt (Belső-Somogy kipusztult?).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero