Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

5. Seslerietum heuflerianae-hungaricae Zólyomi (1936) 1966 (Magyar nyúlfarkfüves mészkősziklagyep)

Az Északi-középhegység és a Kárpátok előhegyeinek mészkővonulatain, 300– 900 m-es tengerszint feletti magasságban, általában északias kitettségben kialakuló zárt mészkősziklagyep. Előfordul délies kitettségben is, ilyenkor állományai nagyobb tengerszint feletti magasságban találhatók. Eredetileg magashegyvidéki, montán növényszövetkezet, amely nálunk jégkori reliktumnak tekinthető.

Megjelenése általában triász mészkövön jellemző, de ritkán (Bükk: Csákpilis-lápa) dolomiton is hasonló összetételben alakul ki, sőt kivételesen (Szarvaskő) gabbrón is előfordul. Talaja váztalaj, illetve rendzina, amely a sűrű gyep alatt néhol felhalmozódhat.

Zárt gyeptársulás, amelyet a nyúlfarkfű szigorú ellenőrzés alatt tart, és amelybe viszonylag kevés lágyszárú faj képes elegyedni. A nyílt kárpáti mészkősziklagyep felé mutató átmeneti állományokban a nyúlfarkfűgyep felszakadozik és deres csenkesszel keveredik.

Domináns fűfaja a szubendemikus erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana), amelyet a Bükkben több helyen az endemikus magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica) vált fel. Nagyon ritkán, például a bükki Jávor-hegyen, dolomit-alapkőzeten a tarka nyúlfarkfű (Sesleria varia) is lehet társulásalkotó (l. külön a Calamagrostio-Seslerietum variae társulást). Magashegységi fajai: a tarka nádtippan (Calamagrostis varia), a kövér daravirág (Draba lasiocarpa), a gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare), az enyves aszat (Cirsium erisithales) és a havasi iszalag (Clematis alpina). Gyakori elemei még az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a selymes rekettye (Genista pilosa), a kardos peremizs (Inula ensifolia) és a harangcsillag (Asyneuma canescens). A zárt gyepben gyakran jelen van a sziklai gyöngyvessző (Spiraea media). A felszakadozó, délies kitettségű nyúlfarkfüves gyepekben a deres csenkesz (Festuca pallens) válik gyakorivá. Fajkészlete részben a nyílt mészkősziklagyepekkel közös, amelynek tagjai a tátrai hölgymál (Hieracium bupleuroides), a háromszínű árvácska (Viola tricolor), a sziklai borkóró (Thalictrum foetidum), a korai szegfű (Dianthus praecox), a zöld fodorka (Asplenium viride) és a buglyos kőtörőfű (Saxifraga paniculata). A sziklagyepi fajok közé gyakran mezofil mészkedvelő orchideafajok elegyednek, a többségük ritka, védett faj. Ilyen a pókbangó (Ophrys sphecodes), a vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens), a gérbics (Limodorum abortivum) vagy a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus).

ÉK (Bükk, Aggteleki-karszt).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero