Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Stipo eriocauli-Festucetum pallentis (Zólyomi 1958) Soó 1964 (52. kép) (Árvalányhajas dolomitsziklagyep)

Mérsékelten záródott dolomitsziklagyep, amely átmenetet képez a nyílt dolomitsziklagyep és a sziklafüves lejtősztyepp között. Védett és reliktum fajokban gazdag, reliktum társulás, amely a nyílt dolomitsziklagyepből ott alakul ki, ahol az erősen porló dolomit a csekély lejtés miatt nem mosódik le, vagy a szelíd völgyelésekben, ahol a homokosan málló dolomit összegyűlik. Ez a kőzetféleség a dolomit hidrotermális átalakulásának eredménye, egykori hévforrások hatására keletkezett. Ma a legszárazabb, különösen meleg mikroklímájú helyeken alakul ki. Talaja erősen karbonátos és bázikus (pH többnyire 8 fölött), igen kevés aktív humusztartalommal.

Megjelenésében élesen elüt a nyílt dolomitgyeptől, amelyben többnyire alacsonytermetű növények csomói laza sziklai „törpezsombékost” alkotnak. Az árvalányhajas dolomitsziklagyep, kifejezetten gyepjellegű, különösen árvalányhajvirágzás idején, amikor az alacsony termetű délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis) látszólag teljesen összefüggő gyepet alkot, amelynek borítása ténylegesen is nagyobb, mint a nyílt dolomitsziklagyepé. Belőle emelkednek ki a magasabb füvek, mint az élesmosófű (Chrysopogon gryllus), a csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima), az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a sugaras zsoltina (Serratula radiata), a dolomit hangyabogáncs (Jurinea mollis subsp. dolomitica) stb.

Faji összetétele hasonlít a nyílt dolomitsziklagyepéhez, amelytől elsősorban a homokpusztákkal közös fajok és a lejtősztyeppek fajai különböztetik meg, amelyek a homokszerű dolomitmálladékon megjelennek, mint a rekettyelevelű gyujtoványfű (Linaria genistifolia), a fényes sás (Carex liparicarpos), a homoki nőszirom (Iris arenaria), a homoki kocsord (Peucedanum arenarium), a pusztai meténg (Vinca herbacea), és nagyobb állandósággal találjuk meg benne a naprózsát (Fumana procumbens), a homoki ternyét (Alyssum tortuosum) és a homoki fátyolvirágot (Gypsophila arenaria). Jellemző növénye még a ritka reliktum magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum) és a szőke oroszlánfog (Leontodon incanus). Az árvalányhajgyep alatt földre terülő alacsony fajok alkotnak még külön szintet, mint a lappangó sás (Carex humilis), a hegyi gamandor (Teucrium montanum), az ezüstvirág (Paronychia cephalotes), a fehéres csüdfű (Astragalus vesicarius subsp. albidus) stb.

DK (Naszály, Budai hg, Vértes, Bakony, Balatonv, Keszthelyi-hg., ritka).

Árvalányhajas dolomitsziklagyep (Stipo eriocauli-Festucetum pallentis) Csákváron.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero