Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

4. Chrysopogono-Caricetum humilis Zólyomi (1950) 1958 (53. kép) (Dolomit sziklafüves lejtő)

A Dunántúli-középhegység szubmontán övezetében erősen napos, délies kitettségű, sziklás lejtőn kialakult edafikus gyeptársulás, amelynek termőhelyén a dolomit alapkőzet lassú mállása és a szélsőségesen meleg száraz mezoklíma együttes hatása nem teszi lehetővé a beerdősülést. Nagy fajdiverzitású, reliktum jellegű társulás.

Talaja általában sekély törmelékes váztalaj és rendzina, amely többnyire dolomiton, elvétve Lajta-mészkövön alakul ki, és helyenként keveredik a hegy lábára felhordódott, napjainkra nagyrészt lekopott lösztakaró maradványaival.

A gyepet vékony szálú szárazságtűrő füvek alkotják. A többé-kevésbé záródott állományt kisebb-nagyobb szabad sziklafelszínek tagolják, amelyeken szigetszerű sziklagyep-fragmentumok maradnak fenn.

Állományalkotó fűfajai a lappangó sás (Carex humilis) és az élesmosófű (Chrysopogon gryllus), a mélyebb talajú részeken megjelenik a barázdás és a vékony csenkesz (Festuca rupicola, F. valesiaca), valamint a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata). A száraz sztyepprétek fajai közül megtalálható benne a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a macskafarkú veronika (Veronica spicata), az aranyfürt (Aster linosyris), a budai imola (Centaurea sadleriana) a patkócim (Hippocrepis comosa), a dolomitvegetáció fajai közül pedig az endemikus fehéres csüdfű (Astragalus vesicarius subsp. albidus), a hangyabogáncs (Jurinea mollis), a borzas vértő (Onosma visianii), a Szent István-szegfű (Dianthus regis-Stephani) és az osztrák pozdor (Scorzonera austriaca). Ebben a társulásban él a Budai-hegységben a bennszülött magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum). Az erodálódott felszíneken újra települnek a sziklai fajok, mint a sziklai perje (Poa badensis), a szürke napvirág (Helianthemum canum) és a hegyi gamandor (Teucrium montanum).

A társulás fajkombinációjában fontos szubmediterrán elemek is megjelennek, amelyek a nyugat-balkáni sziklagyepekkel való rokonságra utalnak, mint a borzas szulák (Convolvulus cantabrica), vagy a sugaras zsoltina (Serratula radiata). A homokpusztákról a sziklákra felvándorolt fajok pl. a homoki nőszirom (Iris humilis subsp. arenaria), homoki vértő (Onosma arenarium), vagy a ritka csikófark (Ephedra distachya) a flóra hegyretorlódásának dokumentumai.

DK: (Naszály, Budai-hg., Vértes, Bakony, Balaton-v., Keszthelyi-hg).

Dolomit sziklafüves lejtő (Chrysopogono-Caricetum humilis) tarka kosborral (Orchis tridentata), a háttérben molyhos-tölgyes erdő virágos kőrisekkel (Fraxinus ornus) és cserszömörcés (Cotinus coggygria) szegélyekkel.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero