Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Sedo sopianae-Festucetum dalmaticae Simon 1964 (55. kép) (Dalmátcsenkeszes sziklagyep)

A Villányi-hegység déli lejtőinek nyílt mészkősziklagyepje, amely északi határát éri el hazánkban, ezért reliktum jellegű társulás. Többnyire igen meredek és meleg sziklás déli és délnyugati kitettségű lejtők sziklagyepje, ahol a gyep záródását a meredekségen kívül a különlegesen kemény és ellenálló kréta és jura kori mészkövön kialakuló sekély talaj is akadályozza, bár kisebb kiterjedésben a társulás előfordul dolomiton és triász kori mészkövön is. Talaja igen sekély, törmelékes rendzina.

A gyep összborítása 40–70% között változik, a nyílt szikla az összfelszín 15– 50%-át teheti ki. A csupasz talajfelszín a kora tavaszi efemerek eltűnése után elérheti a 30%-ot. A társulás fiziognómiája különösen a kemény kréta és jura kori mészkövön jellegzetes, ahol a hegyoldal meredek lépcsők formájában törik le, és a lépcsőkön a nyílt sziklagyep, a sziklafüves lejtő és a sztyepplejtő fajai keverednek. Az idősebb triász kori mészkövön kevesebb a karakterfajok száma, és a száraz erdők és cserjések fajai is megjelennek a gyepben.

A társulás kisebb eltéréseket mutat a különböző alapkőzeteken. Leggazdagabb kialakulását a Szársomlyó déli lejtőjén találjuk, ahol az uralkodó dalmát csenkesz (Festuca dalmatica) mellett jellemző fajai a nyílt sziklafelszíneken megjelenő mecseki varjúháj (Sedum neglectum subsp. sopianae), a magyar pikkelypáfrány (Ceterach javorkaeanum), a sziklatörmeléket és sziklalépcsőket kora tavasszal borító magyar kikerics (Colchicum hungaricum), a sziklahasadékokban meghúzódó magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum), a karcsú magvasodró (Crupina vulgaris), a nyáron tömeges tarka nőszirom (Iris variegata), az Orlay-murok (Orlaya grandiflora) és a nagy szegfű (Dianthus giganteiformis) virágpompája. Különleges déli reliktum jellegű növényei a bakszarvú lepkeszeg (Trigonella gladiata), a korongos és a keménytövisű lucerna (Medicago orbicularis és M. rigidula). További nagyszámú szubmediterrán növénye közül említhető még a borzas szulák (Convolvulus cantabrica), a téglaszínű lednek (Lathyrus sphaericus), a fényes galaj (Galium lucidum), az apró keresztfű (Cruciata pedemontana), a fehér üröm (Artemisia alba), a füvek közül a késeiperje (Cleistogenes serotina) és az óriás rozsnok (Bromus rigidus).

DDt (Villányi-hg.: Tenkes, Fekete-hegy, Szársomlyó).

Dalmátcsenkeszes sziklagyep (Sedo sopianae-Festucetum dalmaticae) a borzs szulák (Convolvulus cantabrica) tömegvirágázásakor, májusban.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero