Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Astragalo austriaci-Festucetum sulcatae Soó 1957 (56. kép) (Homoki sztyepprét)

Bas.: Festucetum sulcatae arrabonicum Borhidi 1956 (34. §, 36. §).

Az alföldi homoki erdőssztyepp a homoki tölgyesek és a homoki sztyepprétek mozaikjából áll. Ma már csak igen durván becsülhető, hogy a két élőhely aránya egykor mekkora lehetett. Azt is nehéz eldönteni, hogy a máig fennmaradt, természetközelinek látszó mozaikok valójában mennyire természetesek, hiszen a nagy kiterjedésű homokpusztákat a 18–19. század során nagyrészt feltörték. A Kisalföldön felvett igen szép állományok nagy része szőlőskertek övezetében helyezkedett el, és nem lehetetlen, hogy a múlt század végi filoxérajárvány után hagyták fel őket. A homoki sztyepprétek talaja kilúgzott, csernozjom jellegű, humuszos homok.

A gyep 80–90%-os záródású, igen fajgazdag is lehet. Részben az eredettől, részben a termőhelytől és a degradáltság mértékétől függően többféle típusát ismerjük. Ezekben domináns faj lehet a barázdált csenkesz (Festuca rupicola), a rétekből kiszáradással létrejött állományokban az élesmosófű (Chrysopogon gryllus), az alacsonyabb humusztartalmú homokon a rákosi csenkesz (Festuca wagneri), a degradált foltokon pedig a karcsú perje (Poa angustifolia), illetve a siska nádtippan (Calama-grostis epigeios).

A növénytársulás nagy fajgazdagsága ellenére konstans és domináns fajokban szegény, amelynek oka lehet a sokféle eredet, a változatos termőhely és a sokféle zavarás. Állandóbb fajok a barázdált csenkesz (Festuca rupicola), a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), az élesmosófű (Chrysopogon gryllus), a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a lappangó, a korai, a fényes és a keskenylevelű sás (Carex humilis, C. praecox, C. liparicarpos, C. stenophylla).

Jellemző fajai a szártalan, az érdes és a gyapjas csüdfű (Astragalus exscapus, A. asper, A. dasyanthus), továbbá a homoki nőszirom (Iris humilis) és a rákosi csenkesz (Festuca wagneri), további gyakoribb faj a változó gurgolya (Seseli varium), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), a macskafarkú veronika (Veronica spicata), a piros pozdor (Scorzonera purpurea), a magyar cickafark (Achillea pannonica), az ebfojtó müge (Asperula cynanchica) és egyéb, tág elterjedésű szárazgyepfajok, mint a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a szúrós hölgymál (Hieracium echioides), a szikár habszegfű (Silene otites) és a szürke repcsény (Erysimum diffusum). A kisalföldi állományok a leggazdagabbak szárazgyep- és sztyeppréti fajokban. A gyepben rendszeresen megjelennek erdőssztyep, illetve erdőszegélyfajok, mint pl. a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), a tarka nőszirom (Iris variegata), az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), a taréjos csormolya (Melampyrum cristatum), sőt szabályos erdőszegély-szinúziumok – erdő nélkül – egykori erdőszélekről árulkodnak. A társulás állományaiban gyakran feltűnnek a vele érintkező nyílt homoki gyepekből áthúzódó fajok, mint a magyar csenkesz (Festuca vaginata) és a deres fényperje (Koeleria glauca).

A (Kis-A., Mezőföld, D–T) előfordul a Középhegység lábainál is. DK (Pilisszentiván, Csákvár). Mindenütt ritka. A Nyírségben a Pulsatillo hungaricae-Festucetum rupicolae helyettesíti.

Homoki sztyepprét (Astragalo austriaci-Festucetum sulcatae) a homoki árvalányhajjal (Stipa borysthenica) és a homoki kutyatejjel (Euphorbia seguieriana) Kisoroszi mellett, a Pánkúti-legelőn.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero