Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

6. Cleistogeni-Festucetum sulcatae Zólyomi 1958 (Pusztafüves lejtősztyepprét)

A Dunántúli-középhegység mészkedvelő lejtősztyepp társulása, amely a szubmontán régióban a napos lejtőkön alakul ki, ahol az alapkőzet és a mezoklíma együttes hatása, vagy az erózió jelentősen lelassítja a beerdősülést. Állományai gyakran jelennek meg az erdő kiirtása után megnyíló, másodlagos felszíneken.

Általában mészkövön, ritkábban mésztartalmú eruptív kőzeteken fejlődik ki. Dolomiton csak elvétve jelenik meg. Talaja szinte mindig rendzina.

Zárt, xeroterm gyep, amelynek állományaiban a keskeny levelű, szárazságtűrő fűfajok dominálnak, a mezofilabb, széles levelű füvek és kétszikűek csak alárendelt szerepet játszanak. A gyep mélyedéseiben szubmediterrán májmohaegyüttes él.

Gyepalkotó fűfajai a barázdás csenkesz (Festuca rupicola), a vékony csenkesz (Festuca valesiaca), a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), a csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima) és a névadó késeiperje (Cleistogenes serotina). Enyhe degradációt jelez a fenyérfű (Botriochloa ischaemum) felszaporodása. Jellemző fajainak egy része azonos a löszpusztákon élőkkel, amilyen a buglyos zanót (Chamaecytisus austriacus), a magyar kutyatej (Euphorbia pannonica), a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), a cseh tyúktaréj (Gagea bohemica) és az érdes csüdfű (Astragalus asper). Számos állandó faja van, amelyeknek egy része szubmediterrán jellegű. Fontosabb fajok a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a szürke galaj (Galium glaucum), a bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla), a hasznos tisztesfű (Stachys recta), a sárga hagyma (Allium flavum), a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a szürke nyúlkapor (Trinia glauca), a csabaíre (Sanguisorba minor), a rekettyelevelű gyújtoványfű (Linaria genistifolia), a nyúlánk kakukkfű (Thymus marschallianus), a magyar szegfű (Dianthus giganteiformis subsp. pontederae), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a mezei iringó (Eryngium campestre), a közönséges napvirág (Helianthemum nummularium subsp. obscurum) és a karcsú fényperje (Koeleria cristata). Villányi hg.-beli változatára a Sternbergia, a Stipa dasyphylla és az Euphorbia pannonica hiánya, viszont a nagy szegfű (Dianthus giganteiformis), a közönséges napvirág (Helianthemum nummularium subsp. ovatum), a majomkosbor (Orchis simia) és a sallangvirág (Himantoglossum caprinum) jelenléte a jellemző.

DK (Balaton-v., Bakony, Vértes, Gerecse, Budai-hegység), DDt Villányi-hg.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero