Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

13. Campanulo-Stipetum tirsae Meusel 1938 em. Soó 1971 (58. kép) (Középdunai erdőspusztarét)

Bas.: Stipa stenophylla-Campanula macrostachya ass. Meusel 1938; syn.: Stipetum stenophyllae pannonicum Soó 1947.

Vulkánikus alapkőzetű, sekély talajú termőhelyeken kialakult jellegzetesen „ősmátrai” társulás, amely helyenként féltermészetes módon, Aceri-Quercion erdőkkel komplexeket alkotva, másutt felhagyott szőlők helyén fordul elő.

Kétszintű gyep, amelynek alsó szintje teljesen zárt, közel összefüggő borítású, amelyben a keskenylevelű árvalányhaj (Stipa tirsa) földre terülő lombja és a csenkeszek (Festuca rupicola, F. valesiaca, F. pseudodalmatica), kisebb foltonként pedig a törpesás (Carex humilis) és a karcsú fényperje (Koeleria cristata), a nálunk igen ritka fogtekercs (Danthonia alpina), amelyet többnyire a szőrős tarackbúza (Agropyron intermedium = Elymus hispidus subsp. trichophorus) és a tömött zabfű (Avenula compressa) helyettesít. Hozzájuk társulnak a magasan kinyúló, hosszúfüzérű harangvirág (Campanula macrostachya), a magyar szegfű (Dianthus pontederae) és az egyenes pimpó (Potentilla recta) példányai.

Jellemző fajai még a kardlevelű peremizs (Inula ensifolia), a magyar imola (Centaurea sadleriana), a foltos véreslapu (Hypochoeris maculata), a hangyabogáncs (Jurinea mollis), a spanyol pozdor (Scorzonera hispanica), a festő pipitér (Anthemis tinctoria), a selymes dárdahere (Dorycnium germanicum), a nagy pacsirtafű (Polygala maior) stb. Jellemző fajai még a csillagőszirózsa (Aster amellus), az aranyfürt (Aster linosyris), az olasz harangvirág (Campanula bononiensis), a magyar zörgőfű (Crepis pannonica), a tarka és az agár kosbor (Orchis tridentata, O. morio) és a kései pitypang (Taraxacum serotinum). További jellegzetes elemek az erdőspusztai és erdőszegély fajok, ilyenek a vörös gólyaorr (Geranium sanguineum), a széleslevelű lednek (Lathyrus latifolius), a szarvas kocsord (Peucedanum cervaria), a hegyi és bérci here (Trifolium montanum, T. alpestre) és a törpe mandula (Amygdalus nana).

A társulás lényegesen szegényebb, mátrai változatában a magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra) és a borzas árvalányhaj (Stipa dasyphylla) jelentkezik fontos gyepalkotóként. Mellette a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a szürke gurgolya (Seseli osseum) és a csattogó szamóca (Fragaria viridis) szerepel megkülönböztető elemként.

Legjellegzetesebb kialakulása a Visegrádi-hegységben található, Pomáz és Szentendre környékén; szegényebb kialakulásban Gyöngyös fölött a Sárhegyen. A Baráth (1964, 1967) által leírt szubasszociációkat önálló asszociációknak kell tekintenünk.

Középdunai erdőspuszta-rét (Campanulo-Stipetum tirsae) Pomáz fölött a Csikóvár lejtőjén.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero