Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Agropyro cristati-Kochietum prostratae Zólyomi 1958 (Löszfalnövényzet)

Löszvidékeink meredek löszfalainak, löszmélyútjainak, valamint a löszös szakadópartoknak jellegzetes növénytársulása. Edafikusan és a mikroklíma által szabályozott, extrazonális élőhely. A társulás talaja nyers lösz vagy pannon agyag. A gyér növényzet és a nagyfokú erózió miatt fejlettebb talaj nem képes kifejlődni. A rossz vízellátású és humuszban szegény talaj félsivatagi jellegű. Ez a tényező tette lehetővé a reliktum társulás fennmaradását.

Az igen száraz termőhelyen csak laza záródású növényzet tud kialakulni (50–70%). Legjellemzőbb faja a heverő seprőfű (Bassia prostrata), egy félcserje, amelynek dúsan elágazó, hosszú életű bokrai gyakran jellegzetesen lógnak a függőleges falakon. A lágyszárúak laza gyepet alkotnak, amelyben a jellemző taréjos búzafű (Agropyron pectinatiforme) az egyetlen domináns pázsitfű. A csupasz löszfelszíneken mohák és zuzmók gyakoriak (pl. Barbula cordata, B. unguiculata, B. fallax, Aloina rigida, A. ericifolia, Endocarpon pusillum, E. pallidum, Lecanora hageni, L. crenulata, L. dispersa).

Jellemző fajok Balatonkenesén (és a Hernád mellett, Szentistvánbaksánál is!) a tátorján (Crambe tataria), továbbá a harasztos káposzta (Brassica elongata), az apró nőszirom (Iris pumila), a bablevelű varjúháj (Sedum maximum), a festő pipitér (Anthemis tinctoria), a bárányüröm és a mezei üröm (Artemisia pontica, A. campestris), a vasvirág (Xeranthemum annuum), az egyévesek közül pl. a kakukkhomokhúr (Arenaria serpyllifolia), az olocsán (Holosteum umbellatum) és a bürök gémorr (Erodium cicutarium).

A kevésbé meredek, kevésbé omló lejtőkön a növényzet záródottabb, de sztyepprétek még nem tudnak kifejlődni rajta. Itt uralkodóvá válhat a fenyérfű (Botriochloa ischaemum), a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) és a deres tarackbúza (Agropyron intermedium).

A tiszántúli kunhalmok meredekebb lejtőin is találkozhatunk a társulás különböző mértékben degradált állományaival, amelyekben a heverő seprőfű (Kochia prostrata) csak ritkábban fordul elő, viszont a taréjos búzafű (Agropyron pectinatiforme) gyakran állományalkotó. A kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) jelenléte itt is a zártabb gyepek felé mutat átmenetet.

A társulás egyik karakternövénye – a taréjos búzafű – homoktalajokon is megjelenik, de itt a kísérőfajok hiányzanak, így maga a társulás nem alakul ki.

A társulás előfordul a Duna jobb partján Érd és Paks között, Balatonkenesén, Tokajban és a Duna–Tisza közén Hajósnál. Az Alföldön a meredekebb és szárazabb kunhalmok délies kitettségű oldalain vagy akár az egész halmot beborítva találjuk meg. Előfordul továbbá a Hernád völgyében, fel egészen Boldogkőváraljáig, általában vulkáni tufára települt löszön és löszös agyagon (Varga ex Borhidi & Sánta 1999).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero