Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Onobrychido viciaefoliae-Brometum erecti T. Müller 1966 (Mészkedvelő sudárrozsnok-kaszáló)

A kollin–szubmontán öv mezo-xerofil jellegű, fajgazdag, erősen strukturált irtás-rét, amely a száraz gyepek (Festucetalia valesiacae) és a kaszálórétek (Arrhenatheretalia) között átmeneti helyzetet foglal el, és extenzív kaszálóként tartható fenn.

Általában gyertyános-tölgyesek vagy bükkösök helyén alakult ki. Talaja többnyire mély termőrétegű, többé-kevésbé átalakult barna erdőtalaj, ritkábban (pl. meszes márgán, konglomeráton vagy mészkőtörmeléken, illetve kavicson) rendzina jellegű.

Rendkívül változatos megjelenésű, színes virágú kétszikűekben és értékes orchideafajokban gazdag társulás. Szálfűszintje jól fejlett, bőséges hozamú. A kétszikűfajok kettős szintezettségűek. A következő társulással ellentétben megvannak benne a taposásra érzékeny, magaskórós termetű fajok is.

Szálfüvei között az állományalkotó sudár rozsnok (Bromus erectus) mellett fontosak a mezofil rétek, illetve a hegyi kaszálók fajai, a francia perje (Arrhenatherum elatius), a vöröscsenkesz (Festuca rubra), a réti csenkesz (F. pratensis), a pelyhes zabfű (Avenula pubescens), a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), a csomós ebír (Dactylis glomerata), de a félszáraz gyepek tipikus füvei-sásai is, mint a rezgőfű (Briza media), a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), a hegyi, a tavaszi, és a deres sás (Carex montana, C. caryophyllea, C. flacca). Az orchideafélék félszáraz gyepekre jellemző fajain kívül megvannak benne a hegyi rétek tipikus orchideái is, mint a gömbös kosbor (Traunsteinera globosa), a füles kosbor (Orchis mascula subsp. signifera) stb. További fontos, konstans, illetve karakterfajai, a nyúlhere (Anthyllis vulneraria subsp. carpathica), a tarka koronafürt (Securigera varia), a takarmány baltacim (Onobrychis viciaefolia), a mezei zsálya (Salvia pratensis), a borzas kakascímer (Rhinanthus alectrolophus), a közönséges bábakalács (Carlina vulgaris), a vastövű és a rétiimola (Centaurea scabiosa, C. jacea), a közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus) stb.

A társulás fő elterjedési területe Dél-Németország és Ausztria. Legszebb állományait Németország délnyugati részén (Kaiserstuhl), valamint az Alpok szubmontán–montán magassági övezetében, meszes alapkőzeten találjuk; ott, ahol a hagyományos rétgazdálkodás még nem szűnt meg. Nálunk főleg a Nyugat-Dunántúl Alpok közeli dombvidékein (Sopron, Vas, Zala) maradtak meg kis kiterjedésű, fragmentális állományai; előfordulása másutt bizonytalan.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero