Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Carlino acaulis–Brometum Oberdorfer 1957 (Mészkedvelő félszáraz legelő)

Mezo-xerofil jellegű sovány legelő („Magerweide”), amely többnyire a szubmontán szint legeltetett erdőirtásain fejlődik ki, általában meszes alapkőzeten. Az előző társulásénál többnyire szárazabb és melegebb, gyakran délies kitettségű termőhelyeken alakul ki. Talaja rendszerint bázisokban gazdag, néha azonban – legalábbis foltokban – kilúgzott, az előző társulás talajaihoz viszonyítva törmelékesebb, sekélyebb termőrétegű, amely a csírázásukhoz magasabb hőmérsékletet igénylő fajoknak és a későn virágzó therophytonoknak kedvez.

Szálfűszintje a legeltetés mértékétől függően lehet fejlettebb vagy gyérebb, ilyenkor a Nap sugárzása egészen a talajig hatol, ami elősegíti a nyári kiszáradást. A kórós növésű kétszikűek általában hiányzanak, a taposást-legelést tűrők az aljfűszintet színezik.

Az állományalkotó sudár rozsnok mellett állandó gyepalkotó faj a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), a rezgőfű (Briza media), a hegyi és a tavaszi sás (Carex montana, C. caryophyllea). A legeltetés felhagyása után a szálkaperje rövid idő alatt dominánssá válhat. Erősebb legeltetés esetén viszont a sudár rozsnok mellett a karcsú fényperje (Koeleria gracilis) válik szubdominánssá. Az asszociáció konstans-szubkonstans fajai bizonyos mértékig legelés- és taposástűrők, mint a komlós lucerna (Medicago lupulina), a farkas-kutyatej (Euphorbia cyparissias), a tejoltó galaj (Galium verum), az ebfojtó müge (Asperula cynanchica), a szártalan bábakalács (Carlina acaulis), a napvirág (Helianthemum ovatum), az orvosi szemvidító (Euphrasia rostkoviana), a Szent László-tárnics (Gentiana cruciata), az osztrák és prémes tárnicska (Gentianella austriaca, Gentianopsis ciliata), a lándzsás és a réti útifű (Plantago lanceolata, P. media) stb.

A közép-európai állományokkal szemben, nálunk hiányzik néhány regionális karakterfaj: a szártalan aszat (Cirsium acaule), a német tárnicska (Gentianella germanica), alárendelt jelentőségű a galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria), a vékony kakukkfű (Thymus pulegioides), jellemzővé válik viszont néhány, inkább kontinentális jellegű faj: a nagyvirágú és a fehér gyíkfű (Prunella grandiflora, P. laciniata), a szurokfű (Origanum vulgare), és a mezei szegfű (Dianthus deltoides).

A társulás nálunk valószínűleg sokkal elterjedtebb, mint amennyire az irodalmi adatokból kitűnik, mindenekelőtt a Középhegység mészkő alapkőzetű fennsíkjain fordul elő (Bakony, Bükk, Aggteleki-karszt). Korábban az irtás eredetű, extenzív legelőként használt állományai lehettek többségben, mára ezek a legelőgazdálkodás megszűnése miatt sokfelé átalakultak vagy becserjésedtek. Megjelentek viszont a parlagföld eredetű állományok, amelyeknek a cönológiai besorolása bizonytalan, és elterjedésük sem ismert.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero