Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Polygalo majori–Brachypodietum pinnati H. Wagner 1941 (Pacsirtafüves szálkaperjerét)

A dombvidékitől egészen a montán szintig elterjedt félszáraz irtásrét jellegű társulás, amely, többnyire mészkő alapkőzeten, melegkedvelő tölgyesek, gyertyános-tölgyesek vagy bükkösök helyén alakul ki. Jellemző rá, hogy a kontinentalitás erősödésével a neki megfelelő magassági övezet egyrészt szélesebbé válik, másrészt magasabbra tolódik. Ezzel együtt jellege is némileg módosul: nyugati állományaiban még főként a szubmediterrán hatás érződik; faji összetételében sok Bromion erectivel közös elemmel. Az Északi-középhegység kollin-szubmontán övezetében előforduló állományaiban erőteljesebb szubmediterrán és déli-kontinentális (pontus-pannon) hatás érvényesül, míg a montán öv karsztfennsíkjain (Bükk-fennsík, Szlovákiai-karszt) a pannon jelleg mellett erőteljes hűvös-kontinentális vonások is mutatkoznak.

Az alapkőzet mindenütt karbonátos, mészben gazdag, amelyet kolluviális üledékek (Lajta-hg.), illetve „terra rossa” típusú fosszilis talajok (Aggteleki-karszt) borítanak. Ausztriai (Északi-mészalpok keleti pereme: „Thermenlinie”, Lajta-hg., Burgenland) állományai molyhostölgyesek helyén alakultak ki. Hasonló a helyzet a Bükk-hegység DNy-i részén is, ugyanakkor tipikus állományai vannak magasabb karsztfennsíkokon is, ahol száraz sziklaerdei és erdőssztyeppelemekben gazdag gyertyános-tölgyesek és sekély talajú szubmontán–montán bükkösök, esetenként töbörperemi sziklaerdők helyén jöttek létre.

Jellegzetes kétszintű gyep, változó mértékben záródó szálfű- és zárt, fajgazdag aljfűszinttel. A kétszikűek közül sok a magas, kórós termetű és a sarjtelepeket alkotó faj. Ezért struktúrájára a szintezettség mellett a nagyfoltos mintázat is jellemző. Fiziognómiája a használat (hagyományos kaszálás) mértékétől függően változó. A rendszeres kaszálás a tollas szálkaperjét visszaszorítja, uralkodó lesz viszont a szálfű-szintben a sudár rozsnok és a francia perje, az aljfűszintben pedig a pusztai csenkesz. Kaszált állományaiban kevesebb a magaskórós és a sarjtelepalkotó kétszikű, dominálnak viszont a kaszálástűrő, „kultúrajelző” fajok. Felhagyott vagy csak egészen extenzíven használt állományainak fiziognómiáját a szegélyesedés folyamata, illetőleg a cserjésedés valamilyen stádiuma határozza meg.

Állományalkotó füvek és sások: a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), a vele gyakran kodomináns sudár rozsnok (Bromus erectus), a pusztai csenkesz (Festuca rupicola) és a hegyi sás (Carex montana). Konstans-szubkonstans előfordulású a deres tarackbúza (Elymus hirsutus), a francia perje (Arrhenatherum elatius), a pelyhes zabfű (Avenula pubescens), a rezgőfű (Briza media) és a vékony csenkesz (Festuca valesiaca). Egyes állományaiban uralkodó lehet a fogtekercs (Danthonia alpina) és a sárgás sás (Carex michelii). A társulás egész területén elterjedt fontos fajok a tavaszi hérics (Adonis vernalis), az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a nyúlhere (Anthyllis vulneraria subsp. polyphylla), a selymes dárdahere (Dorycnium germanicum), a festő rekettye (Genista tinctoria), a széles levelű lednek (Lathyrus latifolius), a sarlós lucerna (Medicago falcata), az üstökös és a nagy pacsirtafű (Polygala comosa, P. major), a sarlós buvákfű (Bupleurum falcatum), a buglyos és a szarvaskocsord (Peucedanum alsaticum, P. cervaria), az ebfojtó müge (Asperula cynanchica), a sárga len (Linum flavum), a hasznos tisztesfű (Stachys recta), a sarlós és a hegyi gamandor (Teucrium chamaedrys, T. montanum), a korai és a magas kakukkfű (Thymus praecox, Th. marschallianus), a csillag-gerebcsin (Aster amellus), a foltos véreslapu (Hypochoeris maculata), a kardos, a fűzlevelű és a borzas peremizs (Inula ensifolia, I. salicina, I. hirta), a lenlevelű zsellérke (Thesium linophyllon) stb.

Az Alpok-peremi terület differenciális fajai a henye boroszlán (Daphne cneorum), a spanyol pozdor (Scorzonera hispanica), a szívlevelű gubóvirág (Globularia cordifolia), az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) és bangó-fajok (Ophrys spp.).

A kontinentális jellegű állományok differenciális fajai a sziklai zanót (Cytisus procumbens), a pannon lednek (Lathyrus pannonicus subsp. collinus), az osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum), a magyar kakukkfű (Thymus kosteleckyanus), a piros kígyószisz (Echium russicum), az apácavirág (Nonnea pulla), a felvidéki ternye (Alyssum montanum subsp. brymii), a nagyvirágú pongyola harangvirág (Campanula sibirica subsp. divergentiformis), a magyar aszat (Cirsium pannonicum), a magyar bogáncs (Carduus collinus) és a hangyabogáncs (Jurinea mollis).

Nagy elterjedésű, társulás, amely Alsó-Ausztria, Burgenland és Nyugat-Magyarország (Sopron) számos területéről ismert. Vele nagy vonásokban azonosnak tekinthető állományokat az utóbbi években a Bükkből és az Aggteleki-, illetve Szlovákiai-karsztról is leírtak.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero