Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Lino tenuifolii–Brachypodietum pinnati (Dostál 1933) Soó 1971 (Hegyi szálkaperjerét)

Az alacsonyabb karsztfennsíkok kollin-szubmontán övezetében található, az előzőnél xerofilabb jellegű társulás. amely egészen sekély, törmelékes talajú mészkedvelő tölgyesek irtásaként; esetleg lokálisan edafikus jellegű primér jelleggel is kialakul, sőt létrejöhet régi szőlőteraszok befüvesedett lejtőin is.

Talaja mészkő-törmelékes, sekély termőrétegű, mérsékelten humuszos, enyhén bázikus pH-jú. A termőhely általában délies kitettségű, és rajta a korábbi használat (kaszálás, régi szőlőkultúra) nyomai általában kimutathatók.

Kettős gyepszintű, az alsót főleg a pusztai csenkesz (Festuca rupicola) és a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) alkotja, a felsőben jelentős lehet a hegyi árvalányhaj (Stipa joannis). Míg a kaszált gyepek uralkodó életformája a hemikryptophyton, felhagyás után előtérbe kerülnek a szárazgyepekre jellemző sarjtelep-alkotó gamandor- és kakukkfű-fajok (Teucrium és Thymus spp.), illetőleg a magaskórós habitusú növények, mint a buglyos és a szarvaskocsord (Peucedanum alsaticum, P. cervaria), a szürke gurgolya (Seseli osseum), az aranyfürt (Aster linosyris) és a budai imola (Centaurea sadleriana). Nemritkán egy állományban 3-4 lenfaj, az árlevelű, az osztrák, a sárga és a borzas len (Linum tenuifolium, L. austriacum, L. flavum, L. hirsutum) is előfordul, utóbbi akár fáciesalkotóként is.

Az előző társulástól való elhatárolása bizonytalan, mivel fajainak többsége közös az előző asszociációéval, a karakterfajként említett árlevelű len pedig csekély konstanciájú, és borítása nagymértékben ingadozik. Egyes állományokban a borzas len helyettesíti. Feltűnőek benne a Festucion sulcatae-fajok, mint a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a nagyvirágú pongyola harangvirág (Campanula sibirica subsp. divergentiformis), a nagyfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis subsp. macrocalathia), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a hegyi árvalányhaj (Stipa joannis), másrészt a melegkedvelő tölgyesek szegélyfajainak, mint a kardlevelű és borzas peremizs (Inula ensifolia, I. hirta), a csattogó szamóca (Fragaria viridis), a szarvaskocsord (Peucedanum cervaria) jelentős részesedése.

A Szlovákiai-karsztról leírt félszáraz gyep, amely viszonylag nem nagy kiterjedésű foltokban megvan az Aggteleki-karszton is. Újabban a Dunántúlról (Bakony, Vasi-dombság, Zalai-dombság, Zselic) is említik.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero