Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Sambucetum ebuli Felföldy 1942 (Gyalogbodzás)

A gyalogbodza (Sambucus ebulus) rendkívül sűrű, magaskórós növésével több gyomtársulásban is lebírhatatlan „szuperhatalomként” jelenik meg. Mindegyik szövetkezetre jellemző a Galio-Urticetea, illetve azon belül is a Lamio albi-Chenopodietalia fajainak az együttes előfordulása. Brandes (1982), illetve Mucina (1991) felfogása szerint a gyalogbodza Európa különböző területein, illetve vegetációs öveiben más-más összetételű vikariáns társulásokat hoz létre. Európában három vikariáns társulást különböztetnek meg, a közép-európai Heracleo-Sambucetum ebuli, a mediterrán Urtico-Sambucetum ebuli, és a délkelet-európai vagy pontus-pannóniai Sambucetum ebuli s. str. társulást.

Az említett szerzők ezeken kívül megkülöböztetnek még termőhelyileg különböző ökológiai variánsokat is. Ez utóbbiakat szubasszociációkként, más szerzők (pl. Eliaš 1986) szűkebben értelmezett társulásokként értékelik és írják le. A regionális felfogást követve Felföldy klasszikus leírása a délkelet-európai területre jellemző gyalogbodzást tartalmazza, amely a Kárpát-medencében és onnan keletre, Lengyelország és Ukrajna, valamint Románia és Bulgária területén is elterjedt, egészen a Fekete-tengerig. Brandes (1982, 1983) a hazánkban készült cönológiai felvételeket Felföldy (1942) alapján a Carduus acanthoidesszel jellemezi. Dancza (2002) vizsgálatai szerint azonban a dunántúli Sambucus ebulus állományokban a Carduus acanthoides már nem fordult elő. Nem társul a Sambucus ebulusszal a Heracleum sphondylium sem, annak ellenére, hogy a Dunántúlon közönséges faj, hasonlóan a Carduus acan-thoideshez. Ezért a dunántúli állományokat célszerű a Sambucetum ebuli Felföldy 1942 és a Heracleo-Sambucetum ebuli Brandes 1983 asszociációk közötti átmenetnek tekinteni, ahogyan ezt Dancza is teszi.

Termőhelyileg a társulás szegélyszerűen fordul elő utak, országutak szélén, vasúti töltések aljában. Összetételét nagymértékben befolyásolja a sűrű gyalogbodza erős árnyékolása, amely miatt a kétszintű állományok fajszegények, a társuló fajok pedig főleg árnyéktűrő nitrofil gyomok, mint a fekete peszterce (Ballota nigra), a nagy csalán (Urtica dioica), a ragadós galaj (Galium aparine), a meddő rozsnok (Bromus sterilis), az erdei turbolya (Anthriscus sylvestris) és a hamvas szeder (Rubus caesius). Felföldy találóan állapítja meg, hogy ezek a fajok ugyanazok, amelyek a cserjésekben és a sövényekben is kísérőkként jelentkeznek. A kissé felnyíló állományokban réti növények és gyomok jutnak nagyobb szerephez, mint a tarackbúza (Elymus repens), a francia perje (Arrhenatherum elatius), az angol perje (Lolium perenne), a fehér mécsvirág (Silene latifolia subsp. alba), a fekete üröm (Artemisia vulgaris), a katáng (Cichorium intybus), a bojtorjános tüskemag (Torilis japonica) és az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides).

M különösen a sík- és dombvidéki régiókban.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero