Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Waldsteinio-Spiraeetum mediae Zólyomi 1936 (Északi gyöngyvesszős cserjés)

Köves hátakon, exponált gerincéleken a cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes zónában, de a bükkös övben is megjelenő sziklai cserjés társulás, amely általában 300 és 750 m közötti tengerszint feletti magasságban fordul elő, mészkövön és különböző andezit formációkon (andezittufa, augitandezit, pyroxénandezit). Talaja kőtörmelékes fekete rendzina, barna rendzina, erubáz, ranker, mullranker, ritkábban barna erdőtalaj.

A társulás cserjeszintjében a sziklai gyöngyvessző (Spiraea media) mellett a húsos som (Cornus mas), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a cseregalagonya (Crataegus laevigata), a fagyal (Ligustrum vulgare), a pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis) lehetnek állandó, illetve tömeges kísérők. A cserjés eredetére utalnak az itt és a gyepszintben megjelenő kontinentális tölgyes elemek: a fekete madárbirs (Cotoneaster niger), a Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides), a cseplesz meggy (Cerasus fruticosa), a méregölő sisakvirág (Aconitum anthora), a magyar bogáncs (Carduus collinus), a mérges sás (Carex brevicollis), a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), a színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma), a tarka nőszirom (Iris variegata), a magas és a tarka gyöngyperje (Melica altissima, M. picta), a bugás veronika (Veronica paniculata) és a bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis). Ezekhez társul még a száraz tölgyesek számos faja, mint pl. a sátoros margitvirág (Chrysanthemum corymbosum), a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), a közönséges galaj (Galium mollugo), és rajtuk kívül megjelenik még sok szárazgyepfaj is.

Amíg a Bükk és különösen a Mátra gyöngyvesszős cserjései xerotermek, addig a Zempléni-hegységben az állományok sokszor északias kitettségben találhatók, ezért mezoterm jellegűek, dús mohaszinttel. Állandóbb növények itt még a hegyi hagyma (Allium montanum), a hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis), a közönséges édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), a barátszegfű (Dianthus carthusianorum), a magyar perje (Poa pannonica) és a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica).

ÉK (Börzsöny, Karancs, Mátra, Bükk, Zempléni-hg.), DK (Naszály, Pilis, Visegrádi-hg.).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero