Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Polygono hydropiperi-Salicetum triandrae Kevey in Borhidi & Kevey 1996 (Mandulalevelű bokorfüzesek)

Syn.: Salicetum triandrae Malcuit 1929 p.p. (2b. §), Salicetum triandrae Malcuit ex Noirfalise in Lebrun et al. 1955 p.p. Salicetum triandrae Timár 1952 (2b. §, 31. §).

A mandulalevelű bokorfüzesek – az előbbi asszociációhoz hasonlóan – a víz által befolyásolt, azonális társulások közé tartoznak. Állományaik a folyók mellékágait és holtágait, valamint hullámtéri morotváit szegélyezik. E termőhelyeken a folyóvíz mozgása elenyésző, ezért a hordaléka finom homok és iszap. A vízgazdálkodási viszonyok kiegyensúlyozottabbak, mint a csigolya-bokorfüzeseknél, ami a finom szemcséjű hordalék nagyfokú vízmegtartó képességével magyarázható. Termőhelyeik elárasztásának időtartama megegyezik a csigolya-bokorfüzesekével, és talajképződési folyamatról e társulásnál sem beszélhetünk.

A mandulalevelű bokorfüzesek cserjeszintje 1,5–7 m magas. Névadó cserjéje – a mandulalevelű fűz (Salix triandra) – nem mindig alkot állományt, és helyette gyakran a fehér fűz (S. alba) és a kosárkötő fűz (S. viminalis), ritkábban a hamvas fűz (S. cinerea) és a csigolyafűz (S. purpurea) is képezhet konszociációt. Gyepszintjükben fáciesképző lehet az éles sás (Carex gracilis), a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), a pántlikafű (Phalaroides arundinacea) és a vízi kányafű (Rorippa amphibia), de ismeretesek szubnudum jellegű állományok is. Ez az asszociáció az előzőnél fejlettebb szerveződést mutat, amit a ruderális elemek csökkenése mutat. Helyettük meglehetősen sok mocsári növény jelenik meg az állományokban. A fáciesképző fajokon kívül ilyen a parti sás (Carex riparia), a sárga nőszirom (Iris pseudacorus), a mocsári galaj (Galium palustre), a mocsári tisztesfű (Stachys palustris) stb. Eléggé nagy számban jelennek meg iszaplakó fajok, amilyen a mocsári ecsetpázsit (Alopecurus aequalis), a mocsárhúr (Callitriche palustris), a barna palka (Cyperus fuscus), az iszapkáka (Dichostylis micheliana), az apró és a mocsári csetkáka (Eleocharis acicularis, E. palustris), az iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum), a gyökerező erdeikáka (Scirpus radicans) és a vándor veronika (Veronica peregrina). Ritka védett növénye a csak elvétve megtalálható nyári tőzike (Leucojum aestivum) és az Alpokból a Szigetközbe levándorolt havasi ikravirág (Arabis alpina).

Hazai mandulalevelű bokorfüzeseink szintén lokális Kárpát-medencei asszociációnak tekintendők. Tipikus állományait a Szigetközből írták le. A rendkívüli faji hasonlóságok alapján e társuláshoz sorolhatók a Tisza és mellékfolyói, valamint a Dráva mellől Salicetum triandrae néven leírt állományok is.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero