Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

1. Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996 (71. kép) (Fehérnyárliget)

Syn.: Saliceto-Populeto-Alnetum, Populus nigra-Populus alba consoc. Zólyomi 1937 (2b. §, 3c. §, 10. §), Saliceto-Populetum albae Timár 1953 p.p. Salicetum albae-fragilis Soó 1957 p.p.

Non: Salicetum albae Issler 1926, nec Salici-Populetum Meijer-Drees 1936.

A fehérnyárligetek az alacsony ártér viszonylag magasabb szintjein találhatók, ezért csak nagyobb árhullám esetén kerülnek elárasztásra. Termőhelyi vonatkozásban átmenetet képeznek a tölgy-kőris-szil ligeterdők felé, de nem tévesztendők össze azok fehér nyáras konszociációival. Annak ellenére, hogy 1–1,5 m-rel magasabban fekszenek a fűz- és a feketenyárliget bokorfüzeseknél, még mindig a higrofil, azonális szálerdők közé tartoznak. Többnyire vastag, finom szemcséjű öntéshomokon fejlődnek. Nyers öntéstalajuk általában laza, alig kötött, és bizonyos mértékig átmenetet képez az öntés-erdőstalajok felé.

A fehér nyárligetek lombkoronaszintje 60–80%-os borítású, magassága 20–30 m. Uralkodó fafajuk általában a fehér nyár (Populus alba). A fekete nyár (Populus nigra) és a fehér fűz (Salix alba) többnyire csak szórványosan fordul elő benne. Az alsó lombkoronaszint borítása 5–40%, magassága pedig 10–18 m. Jellemző fajai a hamvas éger (Alnus incana), a vénic és mezei szil (Ulmus laevis, U. minor), valamint a ritka parti fűz (Salix elaeagnos). Cserjeszintje változóan fejlett, borítása 5%-tól 80%-ig terjedhet. Elsősorban veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) képezi, de mellette gyakori az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), a keményfaligetek jellemző cserjéi közül pedig a zselnicemeggy (Padus avium) és a kányabangita (Viburnum opulus). Jellemző még a hamvas szeder (Rubus caesius) tömeges előfordulása.

Gyepszintje változatosan fejlett, borítása igen változó (10–100%). Fáciesképző fajai között legjellemzőbb a salátaboglárka (Ficaria verna) és az erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere), míg a podagrafű (Aegopodium podagraria), a ritkás sás (Carex remota), a kereklevelű repkény (Glechoma hederaceum) és a pántlikafű (Phalaroides arundinacea) már ritkábban fordul elő nagy tömegben. A feketenyárligetekhez képest tovább csökken a mocsári elemek aránya, de itt is meghatározó szerepet töltenek be a puhafaligetek egyes jellemző növényei, pl. a szálkás tarackbúza (Elymus caninus), a fodros bogáncs (Carduus crispus), a szegfűbogyó (Cucubalus baccifer), a komló (Humulus lupulus) stb. A keményfaligetekkel való kapcsolatra utal néhány közös faj, mint a podagrafű (Aegopodium podagraria), a varázslófű (Circaea lutetiana), a hóvirág (Galanthus nivalis), a dunai csillagvirág (Scilla vindobonensis) és az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica). A védett fajok közül megtalálható szórványosan a téli zsurló (Equisetum hiemale), a nyári tőzike (Leucojum aestivum), a békakonty (Listera ovata), a fekete ribiszke (Ribes nigrum), a dunai csillagvirág (Scilla vindobonensis) és a ligeti szőlő (Vitis sylvestris).

Több, egymás váltó, regionális vikariáns asszociáció különböztethő meg:

A szigetközi fehérnyárligetek (Senecio sarracenici-Populetum albae) nevezetessége a keserű kakukktorma (Cardamine amara), a patakparti aggófű (Senecio sarracenicus = fluviatilis), míg a védett fajok közül csak itt él a hölgyestike (Hesperis matronalis), a fekete ribiszke (Ribes nigrum), valamint a parti fűz (Salix elaeagnos).

A közép-dunai fehérnyárligetekben (Crataego nigrae-Populetum albae) a Csepel-szigettől délre megjelenik a a balkáni és déli hatást jelző, védett fekete és a Degen-galagonya (Crataegus nigra, C. x degenii), a fürtös és a bókoló gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides, C. cernuum), valamint a borostás sás (Carex strigosa).

A fehérnyárligetek hazai leírása a Szigetközből származik, és Senecio sarracenici-Populetum albae néven egy lokális kisalföldi asszociációnak tekinthetők. A Csepel-szigettől délre, egészen az országhatárig szórványosan található fehérnyár-ligetek kevéssé ismertek, de információink alapján azonosíthatók a Duna szerbiai szakaszáról leírt Crataego nigrae-Populetum albae asszociációval. A Tisza menti állományok felmérése még hiányzik. Ezek talán egy harmadik asszociációt képviselhetnek.

Fehérnyár-liget (Senecioni sarracenici-Populetum albae) a Szentendrei-szigeten.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero