Dombvidékeink peremterületein kialakuló szélesebb, ellaposodó völgyeinek kimélyülő kanyarulataiban a patakokat kísérik ezek a lápos jellegű, égeres mocsárerdők. Jellegzetesen azonális, talajvíztől befolyásolt erdőtípus. Tavasszal és a nyár elején a bőséges patakvíz miatt ligeterdő jellegű, a nyári pangó víz viszont láposodásra vezet. Talajuk átmeneti, a fekete réti erdőtalajok és a láperdők talaja között álló ártéri mocsári erdőtalaj, 25–50 cm mélyen rendszeresen jelentkező glejesedéssel.

A társulás kettős arculatú, átmeneti jellegű az égerlápok és a keményfaligetek között, de mivel a bükkös (Fagetalia) fajok szinte teljesen hiányoznak az állományaikból, a láperdők közé kell sorolni. Átmeneti jellege megmutatkozik abban is, hogy az állandó fajok száma kicsiny. Leggyakoribbak benne az eurázsiai, cirkumpoláris, európai és kozmopolita elemek. Részletes cönológiai jellemzéssel csak a belső-somogyi állományokról rendelkezünk. Ezek lombkoronaszintje laza, egyeduralkodó az éger, elegyként előfordul a magas kőris (Fraxinus excelsior), a fehér nyár (Populus alba) és a fehér fűz (Salix alba), a cserjeszint változatosan fejlett: égerújulat, fekete bodza (Sambucus nigra), kányabangita (Viburnum opulus), kutyabenge (Frangula alnus), a gyepszintben tömeges a mocsári sás (Carex acutiformis), gyakori a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a keserű kakukktorma (Cardamine amara), az óriás zsurló (Equisetum telmateja), a halovány aszat (Cirsium oleraceum), az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), a közönséges erdeikáka (Scirpus sylvaticus), a szőrös kenderkefű (Galeopsis speciosa) és a keskenylevelű békakorsó (Sium erectum), de hiányzik pl. a láperdőkre jellemző nyúlánk sás (Carex elongata). A láposodási folyamatokat mutatja néhány láperdei, lápréti és magassásos faj megjelenése, mint a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), a mocsári zsurló (Equisetum palustris), a zsombéksás (Carex elata), a kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica) és mocsári galaj (Galium palustre). Ligeterdei fajai a varázslófű (Circaea lutetiana), a farkasszőlő (Paris quadrifolia) és a zselnicemeggy (Padus avium). A Fagetalia-fajok ritkák (pl. magyar varfű [Knautia drymeia]).

E társulást Magyarországon a Zselicben vizsgálták alaposabban, de feltehetően más, hűvösebb klímájú sík és dombvidékünkön (pl. Belső-Somogy, Tolnai Hegyhát, Dráva-sík) is előfordul.