Borhidi Attila

Magyarország növénytársulásai

2. Carici pendulae-Alnetum Borhidi & Kevey in Borhidi & Kevey 1996 (Sásos égerliget)

Bas.: Aegopodio-Alnetum praeillyricum Borhidi 1963 (2b. §), 1984 (34. §).

Alacsonyabb hegy- és dombvidéki tájaink patakjait gyakran szubmontán égerligetek szegélyezik. Termőhelyi adottságaik igen hasonlók a montán égerligetekéhez, azzal a különbséggel, hogy mikroklímájuk – az alacsonyabb tengerszint feletti magasság miatt – nem annyira hűvös. Az idetartozó társulások szintén a higrofil azonális asszociációk közé sorolhatók.

A szubmontán égerligetek lombkoronaszintje 20–30 m magas és közepesen zárt (60–70%). Benne legtöbbször a mézgás éger (Alnus glutinosa) uralkodik, de mellette olykor nagyobb szerephez juthat a magas kőris (Fraxinus excelsior), a gyertyán (Carpinus betulus), valamint a fehér és törékeny fűz (Salix alba, S. fragilis) is. A 10–15 m magas, ritkás alsó lombkoronaszintben alacsonyabb növésű fafajok jelennek meg, amilyen a vadalma (Malus sylvestris), a zselnicemeggy (Padus avium) és a különböző szilfajok (Ulmus laevis, U. minor, U. scabra).

Cserjeszintjük változóan fejlett; jellemző faja a kutyabenge (Frangula alnus), a vörös ribiszke (Ribes rubrum), a kányabangita (Viburnum opulus), a nitrofil fekete bodza (Sambucus nigra) és a védett farkasboroszlán (Daphne mezereum). A szubmontán égerligetek igen ritka cserjéje a védett fekete ribiszke (Ribes nigrum), amely nemrég került elő a Börzsönyben és Belső-Somogyban. Gyakoriak a fákra és cserjékre felkapaszkodó liánok. Ilyen az erdei iszalag (Clematis vitalba), a komló (Humulus lupulus) vagy a védett erdei szőlő (Vitis sylvestris).

Gyepszintjük borítása is változó lehet (40–90%). Fontos szerepet játszanak benne az égerligetekkel közvetlenül érintkező, félnedves tölgy-kőris-szil ligetek, az üde gyertyános-tölgyesek és a szubmontán bükkösök közös növényei: a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), a kapotnyak (Asarum europaeum), a hagymás és a bókoló fogasír (Dentaria bulbifera, D. enneaphyllos), a hóvirág (Galanthus nivalis), a vicsorgó (Lathraea squamaria), az árnyékvirág (Majanthemum bifolium), az erdei szélfű (Mercurialis perennis), az erdei madársóska (Oxalis acetosella), a gyapjas boglárka (Ranunculus lanuginosus) stb. Több faj fáciesképző is lehet, amilyen a podagrafű (Aegopodium podagraria), a medvehagyma (Allium ursinum), az odvas keltike (Corydalis cava), a sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum) stb. Sok, sajátos ligeterdei fajuk is van, pl. a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a rezgő, a lecsüngő és a ritkás sás (Carex brizoides, C. pendula, C. remota), a keserű kakukktorma (Cardamine amara), az aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium), az erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere), a védett tavaszi tőzike (Leucojum vernum), az erdei káka (Scirpus sylvaticus), a deréce veronika (Veronica beccabunga) stb. Jellemző a magas kórós növények megjelenése is. Ilyen a halovány aszat (Cirsium oleraceum), az óriászsurló (Equisetum telmateja), a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) és a vörös acsalapu (Petasites hybridus).

A dél-dunántúli égerligetek (Carici pendulae-Alnetum) állományaiba tájegységenként különböző szubmediterrán, balkáni és illír jellegű elemek is behúzódnak. Ilyen a lombkoronaszintben gyakran konszociációt is képező magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), míg a gyepszintben a kisvirágú és az illatos hunyor (Helleborus dumetorum, H. odorus), valamint több védett növényritkaság: az olasz müge (Asperula taurina), a borostás sás (Carex strigosa), a hármaslevelű fogasír (Dentaria trifolia), a májvirág (Hepatica nobilis), a pofók árvacsalán (Lamium orvala), a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), a pirítógyökér (Tamus communis), és a zalai bükköny (Vicia oroboides).

A szubmontán égerligetekből két asszociációt tartunk nyilván. Az Aegopodio-Alnetum a Dunántúli- és Északi-középhegység, valamint Nyugat-Dunántúl szubmontán és kollin régióinak társulása, a Carici pendulae-Alnetum pedig – mint szubmediterrán jellegű ligeterdő – a Dél-Dunántúl hegy- és dombvidéki tájainak patakjait kíséri.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 746 3

Biológia

Ez az első alkalom, hogy Magyarország növénytársulásairól oktatási célokat szolgáló, tankönyv jellegű, teljességre törekvő áttekintés és részletes tárgyalás készült. A könyv egy szerény de fontos állomás kíván lenni abban a folyamatban, amely hazánk természeti örökségének számbavételét, fenntartását és védelmét szolgálja, egyben összehasonlító alap, etalongyűjtemény annak az egyre gyorsuló változásnak a mérésére és diagnosztizálására, amelyet természeti környezetünk rohamos átalakulásával kapcsolatban nap mint nap észlelünk. A könyv egyúttal hozzájárulás is ahhoz a hasonló célú nemzetközi (EU) programhoz, amely az „Európa növénytakarójának felmérése" (European Vegetation Survey) nevet viseli. Az idevágó tudományos ismeretek különböző mélységű adagolásával egyszerre szeretné szolgálni az oktatást, a szakképzést és a gyakorlati (erdészeti és mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi) szakemberek munkáját. 56 oldal színes melléklet segíti a legjellemzőbb növénytársulások megismerését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/borhidi-magyarorszag-novenytarsulasai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero